"A feltétlen szeretet feltétele a végtelen türelem."

Hehe. Az ÉN blogom toplistás a tegnapi oldalletöltések alapján Ez vicces, nem kicsit, nagyon. és mégegyszer

Most olvastam... (íme némely nők pozitív hozzáállása a férfiakkal kapcsolatban)

"Férfinak csak akkor hiszünk, ha ló legel a sírján!"

*

Muszáj ideírnom: ez NEM az én véleményem!

Jajjdeszépet álmodtam! És most ezúton nyújtok be panaszt az Égi Hatóság felé! MIÉRT CSAK ÁLOM???

*

(tudom, nem "csak" egy álom, hanem "üzenet" is)

Most legszívesebben odamennék az egyik Majomhoz és azt mondanám neki: Te csökönyös szamár!

*

Amúgy meg kell állapítanom, hogy a jaguárnál csökönyösebb szamár nem létezik. De meg is írták az okosok, hogy a jaguár kitartó és türelmes és addig nem nyugszik, amíg...

Reggel kicsit fáradtan indult a nap. Aztán délután elkezdett javuló tendenciát mutatni, estére pedig jókedvem lett.

Következtetés: minden jó, ha jó a vége.

*

Ja, amúgy gyanútlanul ráköszöntöttem Bébre, aki bedobott a mélyvízbe, és lelécelt (állítólag szokásához híven). Én meg álltam ott mint a sült hal jaguár - meg szerintem a többiek is - de végülis kiderült, hogy tudunk úszni, én meg most örömködök ennek is...

Mai megállapításom: a férfiak majmok. Némelyik csak a kínai horoszkópé szerint, némelyik meg más szempontból is.

Én viszont kutya vagyok. Egy irígy kutya. Pedig nem jellemző rám...

Ugyanis irígy vagyok Tommyra. Szívesen cserélnék vele. Még a hideg vizet is bevállalnám. Kaját meg megoldanám: amikor mennék vinnék egy bőrönd személyes cuccot és egy bőrönd kaját. Vagy kettőt... (Ha eltűnne a reptéren a kaja, sosemlátott vérengzés venné kezdetét...) Najó, a kínzó edzéseket szívesen kihagynám... De mindenképpen jót tenne egy ilyen elvonulás (is) nekem. Ha nem lenne gyerkőc, lehet, hogy szerzetesnek vonulnék iziben.. messzi távol egy kolostorban, meditáló buddhista szerzetesek között... békében nyugalomban, távol a világtól... és Tommy még a Dalai Lámával is találkozik! (*irigyjagi*)

Úgy gondolom, annak a rosszabb, aki nem képes túllépni dolgokon, aki nem képes megbocsátani, kiengesztelődni, aki nem képes új, tiszta lapot nyitni... én megtettem... hiába engesztelődünk ki, vagy bocsátunk meg valakinek, ha az illető nem bocsát meg önmagának és továbbra is önbüntet... az, hogy minket is büntet-e ezzel, csak rajtunk múlik...

Egy ideje erős nyomást érzek a fejemben... Ez nem sima fejfájás... hanem cselekvésre kényszerítés... hogy kié/mié/enyém/másé... nem kérdezem... de tény, hogy egy ideje gondolatok csíráztak bennem ezzel kapcsolatban és csak egyre erősödtek... Mintha skizó énjeim keltek volna vitára, tegyem-ne tegyem. Ma beszélgettem barátnőmmel msn, várván, hogy majd jól lebeszél, de hát a barátokra sem lehet számítani... sőt... aztán a Sors, vagy Véletlen (amiben nem hiszek) közbeszólt... bár skizó énem egyik fele ellenkezett, a másik cselekedett. Milyen érdekes, hogy a nyomás a fejemből azonnal elmúlt... és végülis így jó. Legalább nem bánom meg azt, amit megtehettem volna, de nem tettem meg.

***

"Lehet, hogy a világon minden okod megvan rá, hogy neheztelj, de az indokoktól függetlenül, ha dühvel a szívedben élsz, te vagy az, aki megfizeted az árát. Ezért érdemes nem elfelejteni, hogy ami volt, az volt, és ami van, az van.
Lehet, hogy akkor és ott nem tudtunk választani. De most van lehetőségünk. Rendelkezünk a megértés hatalmával és erejével. És most már csak rajtunk múlik, hogy régi nehezteléseink és sebeink szolgáiként élünk-e vagy sem. Túltehetjük magunkat, és megváltozhatunk, ha ezt választjuk. A megoldás a megbocsátás és a kiengesztelődés." (forrás: itt )