Ez a bizonyos depressziónak nevezett kiborulás-lélektisztulás határozottan jót tett nekem. A teljes testi-lelki összeomlás, elgyengülés alatt, a sok sírással, alvással kitisztultam... kijött minden, ami nyomasztott, ami fájt, ami visszatartott... eltávozott a hitem is... írtam-sírtam-aludtam visszatarthatatlanul... egy korszak lezárása, egy igazi katarzis volt...

...és most... tele vagyok térrel... visszatért az erőm, a hitem, vele a béke, nyugalom... de valahogy más formában... mélyebbről... erősebben... biztosabban... nincsenek rá szavak... csak annyit tudok mondani... egységben az Univerzummal...

Ma kaptam: Pénzangyalka. Állítólag, ha elküldöm legalább hat barátomnak, négy napon belül gazdag leszek. Az nem volt odaírva, hogy milyen módon kell továbbítani, úgyhogy mivel a blogot sokan olvassátok, ezúton küldöm mindegyikőtöknek! És már érzem a gazdagságot %mrgreen%

"Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."
(Charlotte Bronte)

Azt olvastam az előbb, hogy a kiegyensúlyozott élethelyzetek nem tesznek jót a blogolásnak. Valóban. A rosszról lehet írni sokat, a jóról... nekem most nincsenek szavaim...

- (neves) drogériában eladó piros pulcsiján látható kosz... izzadtságszag... (fujj)

- vettem (majdnem) egy (játék) motort MAGAMNAK (jujj)

- vettem (viszont) hat csomag lekváros puszedlit MAGAMNAK (én szeretem, Bubu nem szereti) (hujj)

- tortellini tartalma sertés-SZÍV - visszatettem (phjujj)

Ha úgy élek, mint a boldogok, biztos, hogy én is boldog vagyok - Takamoto

Azt a lépést is meg lehet bánni, amit meg (nem) lépünk...

És (mi van), ha (netán mégis) csak ennyi kell(ene)?

Szavakat csak úgy gördítek... mindent elmondok, mégsem értitek...

De nekem most így jó...