Eddig elzárkózott mindenféle megoldástól ezen a területen, szenvedést okozva ezzel nekünk.

Most úgy alakul, hogy meg kell oldani a helyzetet, nem tud mást tenni.

Én pedig tudom, hogy nekem is van ezzel feladatom, de azt is tudom, hogy részemről nyitott az út, semmiféle akadály nincsen, segít a Sors, segítenek az Égiek, velem van a világ és csak végtelen hálát érzek azért, mert végre minden és mindenki a helyén van.  

Most hihetetlen káosz alakult ki, de mégis, úgy érzem, hogy ennek így kell lennie.

Kilátástalannak tűnik a helyzet, mégis azt érzem, így van minden rendben.

Óriási felfordulás látszik a képen, de mégis azt érzem, végre minden a helyén van. 

Régebben nem láttam, hogy mi miért történik, csak bíztam a legjobbakban, most viszont - úgy érzem - látom a lényeget, az összefüggéseket, a miérteket... mindamellett, hogy tudom, lehet, hogy rossznak tűnik, de ennél jobb nem is történhetett volna. Még ha most nem is így látszik, sőt.

És azt is tudom, vigyáznak ránk, nagyon vigyáznak.  

Exférjember ismét csinálja a fesztivált. Többek között az új műsora szerint szeretné, ha hozzájárulnék az ügyvédi költségekhez, vagy kölcsön, vagy "közös érdek" alapon. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy a teljes hiteltartozást az én részemből fogja fedezni, illetve, az autóból sem kaptam részt. Úgy vélem, ez az összeg minden ügyvédi költséget fedez. Kölcsön meg hogy adjak neki, amikor tudom, hogy mindenkinek tartozik, akinek lehet....

Ja, és a gyerekkel is csinálja a cirkuszt.

Érdekes, ezek alapján mindenki levágja a témát, mert azonnal kérdezik "mi van, nincs már meg a nője?"... 

De a legérdekesebb az, hogy bármit is tesz, a fizikai tünetek jelentkeznek, de hihetetlen mély nyugalom van bennem. 

Látom ám, hogy az egyik postnál háromszáz körüli a kommentek száma, gondoltam megnézem már, miről tudnak annyit beszélni. Azóta ezerhatszázsok lett, a spamek száma. Innye. Még jó, hogy az én kis kuckóm védelmezve van.

Annyira csendben vannak... annyira rossz, hogy beteg... ahogy vonszolja a hátsó részét... a társa pedig annyira aggódik érte... mindent megteszek a gyógyulásáért... megint ideje használnom a tudásomat... nem lehet annyi munkám, hogy ne jusson arra idő, hogy minden nap megreikizzem a gyógyszeres kezelés mellett... bár most kapott nagyon erős gyógyszert, az javított a helyzeten.... ha rajtam múlik, hamarosan újra könnyedén fog járni és szaladgálni...

jellemző, hogy bennem ismét fel sem merült a kudarc lehetősége

„Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.”
/Woody Allen/

Ja és persze, azt is jól éreztem, exférjember híresen nagy, világraszóló szerelme is végetért... sőt... azóta valami társkeresőn is fent van, tegnap este is vendéget várt, aki meg nem jött.

Pech

Megint az szív, aki szivatni akart.

Motorosfickó hivatalosan is ki van hajítva. Megbeszéltünk valamit és nem tartotta magát hozzá. Egyszer el lehet játszani, másodjára nem. Most hívott és találkozni akart volna velem. Én meg fogtam és kihajítottam. Persze még ő támadott, még ő van megsértődve, mert én is kereshettem volna. Szerintem meg nem. Mert ha megbeszélek valakivel valamit és az nem tartja magát a megállapodásunkhoz, nehogy már én kajtassak utána. A férfi legyen férfi, a nő meg nő.

Pláne hogy túljelentkezés van és megtehetem, hogy válogatok. Lúzer pasim már volt.

Én kérek elnézést.

Pláne, hogy nekem nem is kell más csak Hercegem.

Most ment el az állatorvos. Nagyon rossz hírekkel szolgált... ez nem epilepsziás roham, ami most van, hanem részleges bénulás. Hátsó része totál nem működik a kutyusomnak... súlyos a helyzet, de lehetne még rosszabb is... és van esély a gyógyulásra...

Kapott szurit, most figyeljük, hogy változik és nem tehetünk más, várunk, kb. két hét, mire kiderül, hogy milyen esély van a gyógyulásra... jelenleg pozitív, ahogy ahogy viselkedik, tartja a lábát... de ugyanannyi esélye van a gyógyulásra, mint a teljes hátsó bénulásra.

Doki meg közölte velem, hogy meg volt győződve a "szokásos" rohamunkról, de ez volt a legjobb, amit tehetett, hogy kijött.

Ismét a (meg)érzésemre hallgattam, ismét jól tettem. De nagyon szomorú vagyok. És ha valaki azzal jön, hogy ő (vagy "ez" ) "csak" egy kutya, már most szólok, végzetes hiba lenne ilyet mondani.

Kutyikámmal megint átéltünk egy jó kis epilepsziás rohamot. Tizenegytől tartott, nemrég ért véget. Nagyon kimerítő, neki is, nekem is. Nekem azért, mert nem tudok segíteni, csak vigyázok rá... a doki nem tud semmit tenni, azt mondja csak annyit tehetünk, megvárjuk míg elmúlik a roham. Gyógyszert még nem kap, mert kábé félévente jön egy roham... Most pihen, de nagyon furcsán viselkedik, rossz érzéseim vannak, úgyhogy megkértem dokit mégiscsak jöjjön látogassa meg...

Hihetetlen, ahogy a nagy mamlasz vizsla, aki amúgyis szeretetéhes, próbál magánál lenni, csóválja a farkát, bújik hozzám, riadt szemekkel néz, érzi, hogy baj van... közben ott a roham, remeg, görcsöl, levegőt is nehezebben kap, ver a szíve százezerrel... néha kifolyik ez-az... én meg nem tudok mit tenni, csak ölelem át, próbálom használni az erőmet, hogy segítsek, adom az energiát és küldöm a pozitív gondolatokat... és szeretem, nagyon.