Egy pillanat alatt tűnik el az ég kékje, felhők takarják el a napot, egyre sötétebb van… korán érkezett az éjszaka…
… egy csepp, majd még egy, aztán az ég a földre szakad… villámok cikáznak és dörög az ég... természeti csoda…
... hazafelé tartok és bár van esernyőm, mégsem véd meg semmitől… mert én minden pillanatot élvezek és az ernyőt félretolva, a villámok mintáját csodálva, a dörgés hangjait hallgatva, gyönyörködve haladok az úton, magamban azt kívánva, hogy örömöm ne váljon mások kárára…
... tombolj, kérem mosolyogva a természetet, és mintha az én kedvemért történne, özönvízszerű eső ömlik a nyakamba… tombolj, mondom és már nevetek, kezeimet széttárva táncolok az esőben, a vihar zenéjének ritmusát követve… elázik mindenem, és én élvezem… szédítő, őrült tánc…
...amikor belépek az ajtón, az utamat kísérő vihar elhallgat… a természet elcsendesedik és mivel már eljött az ideje, jó éjt kíván…
... mára vége a táncnak…
(vadmacs 2008)