Egyik kedvencem a ragtapasz, ami egyben gyantáz is erős kapaszkodóanyagával.

A seb környékén az érzékeny bőrnek már csak erre van szüksége....

Valami van az éjszakában. Nem tudok aludni. A kutyáim se nyugodtak, nem alszanak, pedig amúgy éjjel csendesek, most ők is fel vannak pörögve, sőt a környéken az összes jószág bezsongott.

Este kitakarítottam a lakást, nyüzsögtem, éjfél előtt meg úgy döntöttem, hogy bár nem érzem álmosnak magam, de ideje aludni, hiszen reggel korán kelek. Nem is szokott problémám lenni az alvással. Most meg feszkó vagyok, mert fáradtnak érzem magam, mégis frissnek, kattog az agyam, mert fél ötkor csörög az óra, fél hatkor indulás, hétkor értekezlet és utána este nyolcig meló és utána még haza is kell érni.

Napközben majd biztos megszáll az alvás-ihlet, de akkor cseszhetem.

_______________

Aludtam két órát, de azt is úgy.... Csodás. Mai napom az éberkóma állapot jegyében telik el...

Amikor elszalad a nap, és az este fényei kúsznak be a pillanatok közé, a kertben, a hintaágyban ringatózva, pokrócba bugyolálva bújik hozzám apró lényével, és a mécses lángocskája mellett felfedezzük a végtelen nagy eget... hallgatjuk és figyeljük az ébredő éjszakai zajokat, történéseket, a tücskök ciripelését, békák kuruttyolását, éjjeli lepkék részeg, fénytkereső repkedését, távolban a kutyaugatás hangjait, ahogy a vonat dudál... és a még számtalan jelenlévő dallamot. Figyeljük a holdat, ahogy oson át az égen, követjük az éjszakai repülők fényeit, számoljuk a megszámlálhatatlan csillagokat,  várjuk a hullócsillagokat, melyek teljesítik a kívánságokat, elmeséljük a Kis Herceg történetét, és számtalan mesét  gondolunk ki távoli bolygókról... Lassan elálmosodik, fejét ölembe hajtja, felnyalábolom és ölben viszem az ágyba....

A piacra már a vásár végefelé értem oda. Az árak semmivel sem jobbak, mint egy áruházban, és nálunk sajnos a választék sem az igazi, de mégis, megvan a hely hangulata, bár már nem az a régi, amire még gyerekkoromból emlékszem... Sokat jártam ki a nagymamámmal Pestlőrincen a piacra, nagyon szerettem, a maga nyüzsgésével, sokszínű világával... isteni finom lángosával... Sajnos azt is lebontották, megszűnt, másik épült helyette... Mindent ellepett a modern kor, az új, kulturált csarnokok, bevásárlóközpontok, áruházak tömkelege... amelyeknek nincs meg az a hangulata...  

Amikor kijutok a piacra nagy ritkán, mindig helyi kistermelőket keresek. Most is nénikéknél vásároltam, akik határozottan madárnak néztek (pedig a párducmintás kendő ott volt a nyakamban). Az egyik néni, láthatóan már nyolcvan éves is elmúlt, apró termetű, aszaltszilva arcú, fürge mozgású, kedvesen invitált, hogy jöjjek nézzem meg a termékeit. Százért kínálta az uborkát, aztán amikor mérte, motyogta magában, hogy százhúszért adja, és annyit is fizettetett. Ez nem szép dolog, gondoltam, de csak mosolyogtam rajta, hagytam, mert jó érzés volt, hogy igazi, naponért, kertbentermett terméket veszek, igazi embertől. A szomszéd nénikétől pedig vettem apró újhagymát, szerintem az sem volt olcsó, de megfogott az igazi "nénikés" hangulat. És hát végülis legyen nekik gyereknap, úgysem járok sokat piacra. Így is egy csomó mindent nem tudtak rámsózni.

És vettem igazi, paradicsomillatú paradicsomot is, jólesett, hogy a sérült darabot kivette nekem az eladó és másikat adott helyette és az is jó volt, amikor kóstolót kínáltak a barackból.... 

Ahogy öregszem, úgy válok egyre rigolyásabbá ezen a területen. Képes vagyok egy pillanat alatt beleszeretni valakibe, majd a következő pillanat törtrésze alatt egy mozdulata, szava, viselkedése alapján kiszeretni belőle.

Nem hajt a kényszer, hogy gyenge minőségű kapcsolatokban elvesszek, tudom, hogy mennyit érek én, és milyen kapcsolatot akarok, milyen férfi mellett. Valóban, ez a terület az, ahol vannak elvárásaim, méghozzá nem is kicsik.

Vagy nem lesz pasim már soha, vagy ha lesz, az nagyon tuti lesz. Nekem így is, úgyis jó.

A kávéfőzőbe tegyél vizet is a kávé (és a többi kiegészítő mellé), ha kávét szeretnél inni.

__________

Most raktam fahéjat is a cukor mellé a főzőbe, igazad van Ancsa, nagyon odatett neki! És hát a vaníliafagyi sem rontott rajta, persze azt a bögrémbe tettem, nem a főzőbe.

Valamelyik nap a porszívót is meggyógyítottam, mert az utóbbi időben elég nyüszörgősen végezte a munkáját. Szétszedtem atomjaira, kitisztogattam, kimostam benne a szűrőket, aztán össze lett rakosgatva. Tisztára megtáltosodott, a kispárnámat is beszippantotta volna, ha hagyom...

Igen skacok, az itt jelenlévő írások az én agyszüleményeim.

Ez van

Az őrölt kávé cukorral együtt lefőzve

ISTENI FINOM !

Ismét mutatták a tévében a tojásdobálást.

Jellemző, hogy nekem meg az jutott az eszembe erről, hogy milyen drága a tojás és hogy ezek meg pocsékolják...