csend

hangjai

dalolnak

langyszellő

virágillat

csillagtakaró

holdmosoly

tavasz

döbbenet, hogy az emberek mennyire hülyének nézik a másikat, de ami nagyobb döbbenet (számomra), az, hogy mennyire ki tudnak akadni, felháborodni, amikor nem jön össze nekik... én kérek elnézést, hogy nem vagyok átverhető...

Bizony kellene egy erős férfi, aki megvéd.

Ez ma merült fel bennem, amikor a kutyáim ajándéka szemem elé került egy - kifejlett - macska méretű (kinyírt) patkány formájában. Mert ha rajtam múlna, az bizony el nem lenne takarítva a küszöbről. Mi több, ki sem lépnék az ajtón...

Azért aranyosak a kutyák, ahogy lelkendezve hozzák a zsákmányt és dobják le az ember cipőj(e)ének orrára elé... ilyenkor van az, hogy az egyik fél nagyon szeretne örömet okozni, de a másik fél marhára nem képes értékelni az ajándékot.

Legalább a szándékot igen.

Meghogy minusz egy ilyen dög a környéken.

De azért megemlítettem nekik, hogy csokinak sokkal jobban örülnék.

"Bárhol hajtom le a fejem,
Mindenhol ott vagy velem,
Bármit hoz a sors nekem,
Segítesz, hogy véghez vigyem.
Elfogadod, hogy nehéz vagyok,
Akarod azt, amit én akarok,
Mielőtt elalszom, gondolok rád,
Neved suttogom, mint egy imát.
Bárhol hajtom le a fejem,
Gondolok rád,
Bárhol hajtom le a fejem,
Elmondok érted egy imát.
Nem kéred, hogy más legyek,
Vesztesen is kellek neked,
Ha összetörök, felemelsz,
Ha kiborulok, megölelsz,
Ha dühös vagyok, nem haragszol,
Ha fáradt, velem alszol.
Mindig csak adsz és sosem kérsz,
Az enyém vagy és velem élsz.
Bárhol hajtom le a fejem,
Te mindenhol ott vagy velem.
Tudom, hogy mellettem állsz,
Tudom, hogy engem vársz.
És túl vagyok már mindenen,
Megkérlek, maradj velem!
Húsz éve kezdődött ez a szép történet,
De mégis nélküled éltem le ebből tíz évet,
Már nem is tudtam, merre élsz?
Hogy engem vársz és Te is remélsz."

( Hobo Blues Band

Bárhol hajtom le a fejem )

elszórják szirmaikat

de minden évben

virágba borulnak

Te

merre vagy?

valóságnak

érzett

álom

majd

ébredés

illat

hangulat

ittmaradt

könnycseppet facsartak

a felhők

a szemükből

az idő továbbhalad

most már tudom, hogy mi a dolgom

*

megjelent a szemem előtt egy szám

addigra

minden

meglesz

*

úgy legyen

Határozottan napfényfüggő vagyok.

Amikor így mosolyog a reggel, szebb a világ. 

Nagyon, nagyon, nagyon tetszik ez az ötlet!

Bár tapasztalataim alapján hazánkban nem divat olvasni - vagy mondom úgy: ciki, nagyon boldoggá tesz a kezdeményezés és hiszem, hogy van értelme, hogy van aki értékeli...

És mivel ilyen naív és hívő macska vagyok, csatlakozom a játékhoz.

Nyilván olyan könyvvel, amit tudok pótolni, mert a kedvencemtől nem válnék meg, amit meg nem szeretek annyira, azt ajánlani sem tudom.

Most már a kérdés csak annyi: melyik könyvet és hol...?

(*gondolkodik*)