kellene egy elme-viagra

nekem

szalicillel

ami létrehozza és tartósítja

a pozitív gondolati állapotot

ha elmúlna

tegnap láttam a riportot, amely a magyar sztárokkal készült, akik halálos betegek voltak

volt olyan, akinek egy százalék esélye volt az életbenmaradásra

és meggyógyult

teljesen egészségesek

*

újabb bizonyíték

minden csak akarat kérdése

minden lehetséges az elme végtelen hatalmával

kellemes meleg

cirógató sugarak 

tavaszillat

menyasszonyi ruhába bújt fák

díszruhába öltöző virágok

csicsergő madarak

ölembe bújt kisgyerek 

szépséges

mosolygós

feltöltős 

nap

volt ez a mai 

hallgatok

de tudom

mert ki tudja az igazságomat

ha én nem

talán

sosem gyógyulok ki

belőle

hónapok teltek el

és nem változott semmi

de legalább

már nem kínoz és nem éget és nem fáj

az érzés

csendben van

de jelen van

velem van

én

jól vagyok

ő

beleégett a lelkembe és a szívembe

kitéphetetlenül

van ami sosem múlik el

jót tett nekem ez a költözés...

jó lenne itt a háttérben maradni...

nem "túlnépszerűsödni"

őszintén és nyíltan

terápiás blog

nekem 

a hétvégén teret rendeztem a házban is és a házon kívül is

helyreraktam a tornácot, az asztalt a székekkel, és a hintaágyat is, ma már azon pihegtünk Tökmaggal

végre eljött a kertéleti időszak, kávézhatok reggelente a tornácon is akár... (amikor az időjárás is megengedi és nem fagy be az ülőgumóm)

mert jó ott ébredni, kezemben a kávéscsészényi üdítő nedűvel, hallgatni a madárcsicsergést, nézni a napfelkeltét...

*

amint kicsit jobb az idő, egyeseknek egyből dübörögtetni kell a rádiót, mert nyilván kibírhatatlan csendet hallgatni a maga természeti zajával, legalább házon kívül... lehet, hogy ebbe is belehalnak... mert levadászom őket és szétmarcingolom...

(tökömért költöznek ki vidékre a zajos városból, ha ez kell nekik?? nagyonidióták )

most, hogy meghoztam a nagy döntést, sokminden helyére került bennem

itt akarok maradni

ezzel a házzal összetartozunk

valahogy ez az egész mindig bennem motoszkált, de én - az agyam - nem éreztem helyesnek, logikusnak több szempontból... sokminden problémát hoztam fel ezzel kapcsolatban... főleg Tökmag miatt...

de

barátkoztam a költözéssel...

miközben tudtam, hogy megőrülnék egy lakásban kert, tér, állatok... szabadság nélkül...

húztam, halasztottam az időt, a költözés, változtatás idejét...

emlékszem, amikor megláttam ezt a házat... amelyre mindig is vágytam...

maradok

és amellett, hogy kifizetem exet, veszek egy autót

és azzal lesz fuvarozva Tökmag ide meg oda...

és

azzal is el lehet jutni a Velencei tóhoz... ami a legkedvencebb helyem és legszívesebben oda költöznék...

talán egyszer...

igazából motort vennék, dehát Tökmag még nem alkalmas motorozásra

de ami késik az nem múlik

tele vagyok tervekkel

és ez jó

már legalább nem érzem otthontalannak magam

*

amúgy meg kellett válni az egyik kutyától, ugyanis a két ribi az utóbbi időben egyre jobban gyilkolta egymást, tipikus nők, persze egyik sem hagyta magát, egyre súlyosabb harcok voltak, most már a hideg víz sem segített... ugyan mindegyik maximálisan gyerekbarát, de nem akartuk azt megérni, hogy Tökmag közelében esetleg egymásnak esnek, ő meg pont rossz helyen legyen rossz időben... így ex egyik barátjához költözött a kisebbik

így lesz mindenkinek a legjobb

kettő így is maradt

(Csók István/A tavasz ébredése)

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

(Csukás István/Tavaszi vers)

"...

A párduc kisebb a tigrisnél és az oroszlánnál, viszont jóval vadabb azoknál. Több mint ötszáz akaratlagosan mozgatható izma van - ez sokat elárul a párductotemű emberekről is: azt jelzi, hogy akaratuktól függően ők is képesek rengeteg dolgot csinálni. Hiszen számukra is csak elhatározás kérdése, és működésbe tudják hozni azokat a bizonyos mozgató "izmokat", legyenek azok valódi, mentális lelki vagy spirituális erők.

A párduc, noha az egyedek tartanak egymással kapcsolatot, többnyire magányosan él: egyedül, a saját kijelölt territóriumában érzi magát legjobban.

A párduc a szépség és a hasznosság elragadó kombinációja. Fantasztikusan kecses állat, rendkívül könnyedén mozog, és képes arra, hogy egyik pillanatról a másikra teljesen megmerevedjen. Egészen nesztelenül lépdel, amikor becserkészi vagy éppen üldözi zsákmányát. Akinek a párduc a toteme, szintén azt fogja találni, hogy a célok követésekor számára a csendben és a hallgatásban rejlik az erő.

A párzás után a párducpár csak rövid ideig marad együtt. A nőstény egyedül neveli a kicsinyeket, és nehezen tűri a külső befolyást. Ez hasonlóképpen van a párductotemű nők esetében is: általában ők sem szeretik, ha valaki - akár a párjuk is - beleszól abba, hogy miként kellene nevelni a gyereket. Gyakran ők is magukra maradnak a gyerekneveléssel, nemcsak akkor, ha elválnak, hanem házasságon belül is kivívják maguknak az egyeduralmat ezen a téren.

A párduc, mint minden macskaféle, mindkét szemét külön is tudja használni: ezáltal tudja állítani a látásmélységet, képes nagyítani a képet, és fel tudja becsülni a távolságot. Ezért akinek a párduc a toteme, az szintén képes lesz a látvány mélységét érzékelni mind a saját életével, mind másokkal és az eseményekkel kapcsolatban. És ez nem pusztán a tényleges látás - ez belső tudás. Az emberek többnyire olyan gyakorlatok és meditációk segítségével tudnak behatolni a metafizikai síkra, amelyek a belső látás aktiválását célozzák. Ugyanakkor a párductotemmel rendelkező emberek már eleve úgy jönnek világra, hogy belső látásuk aktív, így nem kell elkeseredniük, amiért ők nem érzik azt, amit mások átélnek, amikor ezt a bizonyos belső lámpást sikerült meggyújtaniuk. Bízniuk kell megérzéseikben és a belső képekben (a képzeletben), mert ezek a valóságban gyökereznek.

A párductoteműeket, ha valaki feldühíti, nem szállnak vele szembe rögtől szemtől szemben, és ezt jól is teszik. Türelmesen kell becserkészniük az illetőt, addig kell várniuk, amíg az megfelelően közel van ahhoz, hogy elég erős ütést mérhessenek rá. A párduc nem játszik vadászat közben és a párductotemű ember sem - egyből a torkát kapja el áldozatának.

A jaguár típusú párduc becserkészi zsákmányát, de ez a faj sokkal erősebb, így egyszerűen átharapja az állat halántékcsontját. Az a hír is járja, hogy a zsákmány fejét mancsa egyetlen ütésével letépi. Azok az emberek, akiknek a jaguár típusú párduc a totemük, kifinomult érzékeiknek köszönhetően mindig tudják, hogy egy adott helyzetből hogyan lehet a legjobban támadni, és ha egyszer valakire lesújtanak, az mindig halálos kimenetelű lesz, akár szorongatott helyzet, akár düh motiválta tettüket.

A párduc a világ minden táján mítoszok és legendák szereplője. A görögöknél az ezerszemű Argpsut szimbolizálta, aki Ionak, Zeusz szerelmének őrzője volt. Halála után szemei a páva tollára kerültek. Hozzá hasonlóan a párduc is megtestesíti az őrző szerepét annál, akinél megjelenik. De a párduc egyes szövegekben Jézus megfelelőjeként bukkan fel. Az Abodazara (korai zsidó írásmgyarázat) József családi neveként említi: egy Jesus ben Pardus nevű gyógyító emberrről tesz említést.

Ennek a párhuzamnak köszönhetően a párduc olyan időszak eljövetelét is jelzi az ember számára, amely a hosszú szenvedés vagy halál után valamilyen újjászületést hoz.

Ebbe az is belefér, hogy egy régi probléma kezd megoldódni, vagy hogy egy gyógyulni nem akaró régi seb beheged, és a gyógyulással visszaáll az illető régi ereje és hatalma, ami a betegség ideje alatt elveszett.

Dionüszosznak sokévi vándorlást, fosztogatást, őrültséget és szenvedést kellett kiállnia, míg végre bekerülhetett a mennyek birodalmába. A tőle tanulható lecke az, hogy az ember úgy juthat el saját istenné válásáig, ha legyőzi a negatív áramlatokat, amelyeket ő maga okozott magának. Dionüszosz története a keletkezőben lévő istenekről szól.

Dionüszosz az élet és az újjászületés, a szenvedély és a feltámadás istene volt. Kétszer született, így a párduc is olyan időszak közeledtét jelzi, amikor az embernek lehetősége nyílik másodjára is megszületni. Ez a gyakorlatban gyakran azt jelenti, hogy szembe kell néznie élete különböző kellemetlen sérelmeivel, olyan egyéb dolgokkal is, amelyeket eddig a szőnyeg alá söpört, nem volt hajlandó tudomást venni róluk.

Ebbe az is beletartozhat, hogy a legszeretettebb dolog vagy személy elvesztését vagy hiányát kell elviselnie az illetőnek.

Mindazonáltal a párduc magában hordozza az újjászületés és az oltalmazás ígéretét. Ezekben az időszakokban az embernek fokozott védelemre van szüksége. A párduc azt az erőt szimbolizálja, ami az ember belső rejtett sötétjéből hozható a napvilágra: ő maga az ígéret arra, hogy ami elveszett, annak helyét az eredetinél is nagyobb erősebb és hasznosabb dolog fogja betölteni.

Nietzsche egyszer azt mondta, hogy ami nem öli meg az embert, az erősebbé teszi. Ugyanez az elv ölt testet azokban, akik a párduc varázserejével élnek. Számukra újra aktiválódnak azok a gyermekkori és valamivel későbbi folyamatok, amelyek sok szenvedést okztak nekik, és amelyek következtében elveszítették belső erejüket és kreativitásukat - most ismét szembe kell nézniük velük, és várhatóan ezután átalakulnak ezek az erők.

Akinél megjelenik a párduc, annak ez új fordulatot jelez a hősi úton. A meglévő erők kiteljesedésénél többre is utal: inkább az elveszett erő visszanyerését, illetve a mögötte lévő archetipikus erővel való szoros kapcsolat kialakulását jelzi. A párduc képessé teszi az embert, hogy túllépjen a képzeletén, és hogy ezt fegyelmezetten és a kontroll megtartásával tegye.

A párduc a rövidesen várható újjászületés szelleme.

... "

(Ted Andrews: Az Állatok Szimbolikája)

járt utat járatlanért el ne hagyj, tartja a mondás...

én megtettem, másik utat választottam..

csábító volt, jónak tűnt

ám kiderült, hogy egy sötét, veszélyes dzsungelbe vezet, amely fájdalommal, gyűlölettel övezett és nagy harcok árán lehet továbbjutni...

harcoltam, utat törtem, elfáradtam, megviselt, összerogytam

majdnem belehaltam

de egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy visszafordulok

a csábító, kikövezett, biztos útra, amelyen könnyebbnek tűnik a haladás...

csak azt tudtam, hogy

erre kell mennem

és bár úgy éreztem eltévedtem, mégis csak mentem, törtem az utat

változnak az idők

...

rájöttem, hogy nem tévedtem el

mégha a látszat ez is...

ez az én utam

...

felállok, leporolom a ruhámat, kihúzom magam és egyenes derékkal továbbmegyek

nem harcolok

és az út magától nyílik meg előttem

...

vigyáznak rám

érzem

tudom