Most ébredtem fel? Vagy vajon most álmodom?

Ha ébrenlét, nem akarok aludni már... ha álom, nem akarok felébredni...

Minden nap okoz nekem valami meglepetést, és itt nem arra az óriási doboz Raffaellóra gondolok, ami itt vigyorog előttem, hanem a mosolyára, nézésére, ölelésére, de leginkább szavaira, tetteire... ahogy szeret.... "most keveset lehettünk együtt, de ez nem baj, hiszen boldog, hosszú évek várnak még ránk együtt..." ki nem olvadna el ettől....? És én tudom, kezd a blogom valami szerelmes-nyálas lányregényhez hasonlítani, de lássuk be... szenvedtem én eleget, olvashatta, aki olvasta... lapozzatok csak az elejére... amúgy pedig ez az én blogom és azt írok bele, amit akarok... hát mostanában és a jövőben sok ilyet szeretnék még feljegyezni.... talán itt az ajándék, a szép világ, az Igazi Társ a sok bánatért... pedig én már hogy elterveztem egyedül az életem... és mint kiderült, Ő is...