Miután sikerült lenyugodnom, írtam egy kultúrált, finom és nőies választ, szigorúan nem reagálva a személyeskedésre, csak és kizárólag a tényekre koncentrálva. Röviden a lényeg, nem áll szándékomban panzióban aludni és elköltözni sem, egészen addig, ameddig nem lesz miből és hova. Valamint megemlítettem, hogy utódomnak is van saját lakása, esetleg ott is megoldható a randi. Másfél hónap nem hosszú idő.

Ma nem kaptam semmilyen reakciót a levélre. Hazajöttem és exférjember egyedül van itthon, valami filmet néz, ami ordít, és még köszönni sem köszönt. A feszültsége tapintható. Én meg szerencsére jól vagyok, nagyon sajnálom, hogy nem tetszik neki ami van, de akkoris az van, ami.

Ennyi.