Ahogy elment mellettem, rámnézett, elmosolyodott... még kacsintott is... a kolleganőm pedig megemlítette, hogy látta, ahogy ez a fiú rámnézett... pedig abban reménykedett, hogy ő kap majd a mosolyából.
Én meg amilyen
(aztán a mosolytól részegen kiborítottam egy doboznyi cuccost... 
)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
