féltem ott fenn, ahogy lenéztem, csak sötét mélységet láttam és rettegtem, mi lesz, ha leesek, és porrá zúzom magam, de vágytam is rá, ugrani a semmibe, szállni, repülni szabadon, mégis leginkább összekucorodva gubbasztottam önmagamban

-

a világ tetején büszkén állok, kitárt karokkal, bátran ugrok a semmibe, nem félek már mert rájöttem tudok repülni, nem félek már mert tudom

nem fogok leesni

és ha meg is sérülök kissé, és úgy érzem zuhanok

tudom akkoris

biztonságban vagyok

vigyáznak rám