...hiába tudom, hogy ez csak a sérült lelkéből ered, mert a seb, hogy elhagytam, begyulladt és fáj és akármit is tesz, nem tudja meggyógyítani önmagát, talán nem is akarja... a tudat, hogy még mindig szeret, még így is szeret, előhozza belőle a rosszabbik énjét, és gyűlöli önmagát, gyűlöl engem, a világot... és bánt és megaláz és mindenkinek mocskolódik... akármi is történik, csak én vagyok a hibás mindenért, nem számít, hogy így van-e, és ezt mindig mindenkinek elmondja...
...
mintha nekem itt (sem) nem lennének jogaim..kisemmizne a vagyonomból, lakásomból, életemből, gyerekemből...
persze a látszat pont az ellenkezőjét mutatja...
hogy én őt...
...
volt egy időszak amikor menni készültem...
így is, úgy is...
elhittem, hogy csak én lehetek a hibás, a történet és a helyzet, a történések megviseltek, elsodortak, majdnem megöltek...
de most új erő született bennem...
maradnom kell
így is, úgy is...
jogom van jelen leni az életemben...
egyre kevésbé van rám hatással ez a primitív viselkedés amit művel.. bár még tépi az idegeimet, de azon vagyok, hogy közömbös legyen...
nem ér annyit az egész, hogy beteg legyek, hogy belehaljak.. nem menekülök sem így, sem úgy
tegnap megszületett az elhatározásom
én maradok, ő megy
és nem semmizhet ki
az életemből
a vagyonomból
de legfőképpen a gyerekemből
...
ha az Égiek is így akarják,
a segítségükkel, erejükkel...
meg tudom oldani
Ők velem vannak
sokszor segítettek már látszólag vesztes helyzetből győzni
