Kedves Blogbarátaim és minden errejáró ismerős és ismeretlen!
Mindenkinek Boldog(abb) új évet kívánok, az élet minden területén a lehető legjobb történéseket!
Kedves Blogbarátaim és minden errejáró ismerős és ismeretlen!
Mindenkinek Boldog(abb) új évet kívánok, az élet minden területén a lehető legjobb történéseket!
˝Ha valakivel úgy bánsz, amilyen, akkor az olyan is marad, de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná válik.˝ (Goethe)
A Győzelem
célon-túl futok.
Tudok élni nélküle,
de nem szeretek.
Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
tépelődés, kegyetlen és kemény,
csak kép vagy látomás, amely magától
formálódik, és úgy lebeg elém:
szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.
(Faludy György/Meditáció)
Úgy éreztem, hogy... és tényleg! Ha kis dolgokban igen, akkor nagyokban is! És a(z meg)érzéseim nem tévednek és punktum!
(rejtelmes post, elégedett Jagi )
Én is kaptam egy labdát... legalábbis a nevemet látni véltem Csapos postjában... mert a Jagi az én vagyok... határozottan én... a kérdés pedig az, hogy mit fogadok meg az újévre... hát, a helyzet az az, hogy én nem szoktam fogadkozni... Úgyhogy inkább a terveimről írok. Ja, és amennyire lehet, jelenidőben írom őket, mert az sokkal pozitívabb :)
- Továbbra is a gyerekem az első és az ő boldogsága. Igen, erre vállalok fogadalmat.
- Boldog maradok.
- "Minden lény javára" (Bodhiszatva fogadalom ).
(Najó, tessék, sikerült három fogadalmat is tennem! )
Na nézzük... a vágyak, az álmok, a tervek...
- Megtanulok angolul. Eddig tanulgattam, de az kevés. Néha jön egy lendület, akkor éjjel-nappal angolozok, aztán lendület el, angol is el...
- Új munkahelyet szeretnék. Azaz nem szeretnék, de mivel itt kevés a pénz, így muszáj lesz olyan munkahely után néznem, ahol jól megfizetnek.
- Kevesebb időt töltök a munkahelyemen (ami azt jelenti, hetente öt napot dolgozom, napi nyolc órában) többet "magánélek", és ezt nem részletezem, ebben minden benne van.
- Rengeteg pénzt keresek és gazdaggá válok!
- Többet meditálok, többet reikizek, többet foglalkozom a "képességeim" fejlesztésével, a testi és lelki egészségemmel.
- Keresek egy jó masszőrt.
Ja, és Béb bölcs fogadalma után, természetesen azt is megfogadhatom, hogy szexelek. Hogy kivel, azt még nem tudom, de biztosan találok ehhez az elfoglaltsághoz megfelelően lelkes (és nekem is megfelelő) hímet
Sokszor szoktam üzenetet kapni szivárványok által... A jelképnek bibliai forrása is van, Noé történetében a szivárvány jelzi Isten ígéretet, hogy többé nem lesz hasonló özönvíz...
Galambok által is kaptam már üzenetet... ma éjjel is galambokkal álmodtam... sok-sok galambbal... a Biblia szerint a Szentlélek galamb formájában jelenik meg...
Kezdek kikupálódni Bibliai/Isteni jelekből...
Az ész téved, az érzés soha. [dt]
Azt hiszem, én az a típusú ember vagyok, aki egyedül éli le az életét... az egyedül persze nem azt jelenti, hogy magányosan. Csak éppen "tartós", összeköltözős kapcsolat nélkül... mindig lesznek körülöttem férfiak, de közel hozzám... már nem hiszem... mindig is inkább az egyedül, típus voltam, amiből igazán egy ember tudott csak kibillenteni. Az eltelt éveket nézve nem valószinű, hogy még egyszer erre van esély...
Én úgy hiszem, hogy igazi nagy szerelem, az Egyetlen, az Igazi csak egyszer jön el egy életben.... a többi csak pótlék, akikkel lehet jó, de AZ a szerelem mindig végigkísér az úton és ottmarad, titkos harmadiknak...
Én már túl vagyok ezen a bizonyos kapcsolaton... elmúlt, végetért... megjártam a poklot és a mennyet, megtapasztaltam a hajnalt, a napfényt, és a sötét éjszakát is... úgy érzem, ezek után nem jöhet más, aki ilyen érzelmeket lenne képes kavarni bennem...
És ha most valaki azt hiszi, hogy esténként titkon sírok-rívok utána, téved... nagyon is jól vagyok, de az emlék nem hagy el... mert az ilyen emlék elkísér utunkon... és néha elgondolkodtat, mint most is... persze, amíg meg nem tanultam elfogadni... ezt is... amíg harcoltam az érzések, érzelmek ellen, rossz volt... Ám elfogadtam, hogy szeretem, elfogadtam, hogy már nélküle élek ezután... és elfogadtam azt is, hogy ha holnap, vagy ma bekopogna ajtómon, valószinűleg nem kérdeznék semmit, csak örülnék, hogy ismét itt van... és ha most valaki azt mondja, bolond vagyok, azt mondom, téved... és fogalma sincs miről beszélek...
És nem vagyok depis, vagy szomorú, csak ez most kijött...