Most egy postba sűrítem a lényeget, hogy azért hírt adjak magamról.

- Aludtam ugyan, de meg vagyok halva. Totálisan.

- Tököm a vasutas-sztrájkba! Pokolba az összes sztrájkolóval. Miattuk szívok irdatlan nagyot a jövőhéten...

- Ole előadására sem jutottam el. Viszont rájöttem, hogy amikor nem meditálok rendszeresen, sokkal zizzentebb vagyok. Jövő héten, ha van rá lehetőségem, eljárok medizni.

- Megyek dolgozni ismét, a vendégek szaporodnak mint a nyulak, osztódással jönnek létre, egy helyére tíz lép.... Mikor lesz már Karácsony??

- Hiányoztok, amint tudok, mindenkit végiglátogatok.

Legyen szép a napotok puszi és ölelés mindenkinek!!!

Tegnap lájtosan lehúztam a tíz órát, aztán hazamentem, két nap ébrenlét után elájultam, ma erőszakoltam magam, hogy felkeljek, és most megint itt vagyok a melóhelyen. Jó nagyot aludtam, a szervezetem boldog is, de még nem vagyok kipihenve, ezért követelőzik, hogy mégmégmég, ennyi nem elég... Egész napomat a zombifeeling hatja át. Pedig ahogy elnézem, ma sem lesz láblóga, mert rengeteg az ember és mindegyik éhes. Ráadásul akkora összegekért vásárolnak, hogy hihetetlen. Ennyi pénzért a legdrágább éttermekben lehetne jóllakni.

Fénykép nincs. Végülis egyáltalán nem azt vettem fel, amit terveztem, de ez a szerelés sem maradt el cseppet sem a tervezettől. Állati jó volt a buli, az E-klubban volt megrendezve. Többszintes hely, először élőben zenélt Kartell és Döglégy Zolikánk (akit én nagyon csípek), utána pedig többszintes helyen, többféle zene szólt, ahol mindenki megtalálta a saját ízlésének megfelelőt. Retro-tüctüc, karaoke ésatöbbi.... Én leginkább mindenhol ott voltam Nagyon jót táncoltunk, beszélgettünk, szóval igazi buli volt. A kaja ehető volt, a pia gyenge (mint egy rossz kocsmában, a boroskólában szerintem bor sem volt...) Fizikailag fáradt vagyok, de a lelkem jól érzi magát. Most értem haza. Megtehettem volna, hogy bent alszok, de én mániás vagyok, itthon akartam lezuhanyozni, átöltözni, még ez az egy óra is megéri, amit itthon vagyok. Most blogolok kicsit, lezuhanyozok, majd megyek vissza és este nyolcig hajrá meló. Mindezt alvás nélkül. Érdekes lesz.

A mai célom: túlélni a napot.

Ja, egyébként szép a napfelkelte, sárgás-narancsos-rózsaszínes....

Tegnap igencsak fos kedvem volt egész nap. Az okát nem tudtam, azaz nem tudatosodott bennem, csak délután. Akkor erőt vettem magamon és kikértem a véleményét valakinek, aki nagyon képben van, és rávettem magam, hogy beszéljek még valakivel a problémámról. Addig is bőghetnékem volt, utána meg pláne. Csak előtte a tehetetlenség érzése kísért és az ebből fakadó harag és a hozzájuk csatlakozó érzés, hogy még gyilkolni is képes lennék... utána pedig a meghatottság érzése, mert amint kinyíltam egy kicsit, egy szó után mellémcsatlakoztak emberek. Én, aki hozzászoktam, hogy egyedül megyek csatába, hogy csak önmagamra számíthatok, ettől teljesen elgyengültem... nem vagyok egyedül, van mellettem egy stabil háttér, akikre számíthatok... megnyugodtam és lenyugodtam, és szívem szerint köszönném, de tudom... nemköszönöm.... de akkoris nagyon sokat jelent ez nekem!!!

Tegnap találkoztam legjobbammal, találtunk egy nagyon jó helyet, beültünk meginni egy szomjoltót, megváltottuk a világot. Fizikailag fáradt vagyok, de lelkileg jóllakott. Nagyon jó hatással vagyunk egymásra, már a találkozás gondolata is mindkettőnket feldobja.

Ma tiszta nyomi vagyok, nincs bennem az a lelkesedés, hogy jajdejó, este megyek bulizni Azaz várom, vettem is egy olyan felsőt, hogy ihaj meg satöbbi, de elmondhatatlanul fáradt vagyok, itthon is rengeteg dolgom van. És még a fodrászomat sem tudom elérni... Megyek belevetem magam a rendrakásba, pakolásba, takarításba, meg pihenek szerintem egész nap, aztán majd meglássuk, a vak is megmondta. Indulásra csak összekaparom magam és felébredek...

Persze lehet, hogy attól sincs jó kedvem, hogy elhatároztam most már véglegesen a munkahelyváltoztatást és bár erre szükség van, de a szívem megszakad . Legjobbam is hívott a saját melóhelyére és bizony a fizetés amit mondott, mindent visz... Hiába van az, hogy eddig még sehol nem szerettem ennyire lenni, mint itt, de ebből nem lehet megélni... picsbe... vinni akarom a kollégákat is...

Utózönge: végre elértem a fodrászomat, megyek is hozzá 1-re, úgyhogy ez már dobott a kedvemen, mert kezdtem elkettyenni, hogy nem jön össze, és kezdtem hergelni magam, hogy akkor biztosan az egész napom fos lesz. Jellemző, jól van Jagi...

Annyi csalódás ért már, emberek jöttek mentek az életemben, sokszor hittem, hogy kölcsönös a kapcsolat, aztán mégsem... Egy ideje már ezzel kapcsolatban sincsenek illúzióim, reményeim, elvárásaim... Ha valaki marad jó, ha nem, hát menjen... semmibe nem éltem bele magam... Ő exférj barátjának a barátnője volt, így mi is jó haverok lettünk, közös témákkal, életfelfogással... elvoltunk mint a befőtt. Aztán ők szakítottak. Úgy voltam vele, hogy akkor biztosan a mi kapcsolatunk is végetért. Aztán mégsem. Immár sok éve ismerjük egymást, átmentünk ezen-azon és a kapcsolatunk észrevétlenül igazi barátsággá alakult... és ez hihetetlenül jó... Hogy kölcsönösen, mindenestül elfogadjuk egymást olyannak, amilyen... igazi tükörképei vagyunk egymásnak.... és ha napokig nem is beszélünk egymással, tudjuk, a másik akkor is bármikor ott van nekünk... egy igazi szövetség... a világ egyik legértékesebb dolga... hihetetlen csoda és ajándék... áh, ezt le sem lehet írni, meg sem lehet fogalmazni... ezt (is) megélni kell...

Látod, ajkam mást csókolja
Ezt a harcot rég feladta
Menj tovább, soha ne nézz vissza rám
Volt idő, hogy úgy éreztem
Nélküled nincs boldog percem
Menj tovább, soha ne nézz vissza rám

Fáj, hogy megváltoztunk,
Oly szép volt a múlt
Ma már mást ölel és csókol,
Aki a két karomba bújt
Fáj, hogy elmúlt minden égő szenvedély
De az illatod még érzem
Ma is velem van, ne félj

Menj, soha ne nézz vissza rám
Úgy fáj, hogy elhagytál
Soha ne nézz vissza rám
Menj, soha ne nézz vissza rám,
Úgy fáj, hogy elhagytál
Soha ne nézz vissza rám

Szívem kérte boldogságom
Másnak adtad minden álmom
Menj tovább, soha ne nézz vissza rám
Bár rólam álmodsz, engem féltesz
Te sírsz értem minden éjjel
Menj tovább, soha ne nézz vissza rám

Fáj, hogy megváltoztunk,
Oly szép volt a múlt
Ma már mást ölel és csókol,
Aki a két karomba bújt
Fáj, hogy elmúlt minden égő szenvedély
De az illatod még érzem
Ma is velem van, ne félj

Menj, soha ne nézz vissza rám
Úgy fáj, hogy elhagytál
Soha ne nézz vissza rám
Menj, soha ne nézz vissza rám,
Úgy fáj, hogy elhagytál
Soha ne nézz vissza rám

Nem te vagy már, nem te kellesz
Elmúlt most már minden végleg
Menj tovább, soha ne nézz vissza rám
De ne kérdezd, mert én sem értem
Miért szeret már mást a szívem
Menj tovább, soha ne nézz vissza rám

Menj, soha ne nézz vissza rám...

"Legyen erőd lent hagyni, amit már nincs erőd felemelni..."

Valamelyik nap "olyanom" volt, így hát elővettem a nőies énemet. Még csak meg sem erőltettem magam, de a nyál csorgott utánam. A bulira meg eldöntöttem, hogy túlteszek magamon és akkor nagyon "olyanom" lesz... Kitaláltam, hogy veszek bőrnacit, mert egyszer volt olyanom, csak valahogy eltűnt, de emlékszem még, hogy milyen sikere volt. Ám nem kaptam sehol, és pénzem is kevés van (azaz nincs). Kicsit szomorúan, de elfogadtam a tényt, hogy ez most nem jön össze. Ám az én legjobbam felajánlotta, hogy kölcsönadja a sajátját, úgyhogy úgy tűnik mégis lesz (b)őrdög szerelésem! Már tudom is, hogy mit fogok felvenni hozzá, és még fodrihoz is megyek... (Jagi a fekete párduc vadászni indul) Amúgyis jól vagyok, de ettől most teljesen feldobódtam, nagyon örülök! Nem vagyok telhetetlen, de olyan jó lenne, ha így folytatódna az egész napom csupa szeretettel és jó hírekkel és boldogsággal! Jót tesz nekem !