Már régen aludhatnék. Ami ugye nem is lenne hátrányos, lévén mindjárt kelnem kel, hamarabb mint a napnak. Ám észrevételeztem, hogy éhes vagyok (na nem mintha a hazautat nem ettem volna végig...) és "amit ma megehetsz!" csatakiáltással rávetettem magamat az itthon található ehető élelmiszer készletre. Hoppá! A hazaútról jut eszembe, hogy van még egy sport-szelet a tatyómban, amit ugyan kétszeri étkezésre javasolnak elfogyasztani, de hát én már csak ilyen rakoncátlan vagyok, és mire leírtam a postot, bizony bepusziltam az egészet! Merthogy még mindig ma van!

Telibendővel még az álmok is szebbek. Jóccakát!

Nekem is van parfümöm, de nem vagyok egy nagy parfümvásárló, nem is ismerem a márkákat... ám ma az egyik akciós helyen megszagolgattam egy parfümöt és.... végem van! Fújtam egy kicsit és magammal hoztam, de percről percre egyre jobban tetszik, úgyhogy holnap visszamegyek és beszatyrozom. Főleg, hogy olyan áron van, ami nagyon megéri. Pedig fenntartásaim voltak, hiszen sokan dicsérik ezt a parfümöt, meg az üvegje is... hát izé... szóval igazán randa, de nagyon finom! Hozzáteszem voltak gyönyörű üvegek, még szivárványszínben is, olyan drága és büdös lötyivel, hogy brrrrr!

Mivel holnap hajnalok hajnalán (nyitás előtt) értekezlet lesz bent, ahol nekem is jelen kell lennem, csak azért kelek fel háromkor, hogy hatra beérjek és hogy utána délután kettőtől dolgozhassak tízig. Alig várom...

Ma új mottót raktam ki... najó.... izé... nem én, hanem Zoli.... Ezúton is köszönet neki érte! Szóval.... hát igen, ez vagyok én. Egy javíthatatlan idealista. Általában nagyon jól érzem magam, kivéve azon időszakokban, amikor intenzíven rosszul vagyok és keményen sajnálom magam (mert hát ugyebár ki sajnáljon engem, ha nem én), de szerencsére ezek rövid időszakok. Tény, hogy a legnagyobb pokol megélése közben is képes vagyok a dolgokat a napsütötte oldalról szemlélni optimistán és akarattal, és hinni és hinni a szép és jó jövőben, hogy minden értem van! Ezzel a mondással összefügg a másik mottóm, ami elkíséri az életemet és bebizonyította már nem egyszer, hogy igazam van, mégha ez sokszor csak utólag is derül ki... „Hinni akkor is, ha a tételt olykor csak hitünk bizonyítja, s küzdeni, bárha elégtételt csak a jövő ad álmainkra." (Váci Mihály)

"A lehetetlen mindössze annyit jelent, hogy még nem találtad meg a megoldást."

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. " (Radnóti Miklós)

Szóval azért annyira nem lehet vészes a helyzet, ha állandóan, mindenhova vigyorogva megyek. Hajnalok hajnalán vigyorogva - de hullaálmosan - rongyolok ki a vasúthoz, éjnek éjjelén vigyorogva - de hullafáradtan - vánszorgok haza... és közben csak azt érzem, hogy rettenetesen boldog vagyok... és legszívesebben átölelném a világot... és a nagy vigyorgás közben nagyon nem értem önmagamat, hogy hogyan képes így lecibálni a depibe ez a hülye szerelemtéma...

Jaginak munkaterápia van előírva. Jagi által. Ma enyhén gyilkolászós kedvemben mentem dolgozni, de mint mindig, odabent most is elmúlt a rossz hangulat, mi több, átváltott erősen jóba... Ha még a fizu is kicsit erősebb lenne... (mély sóhaj)

Szóltak az oviból, hogy Drágaságom lázzal ébredt. Mentünk érte, és mit látunk, ül az óvónéni ülében, aki dajkálgatja. Nagyon jó érzés, hogy ennyire szeretik ott a gyerekeket, az én fiamat meg különösen. Szerencsére úgy néz ki, hogy az elején nyakoncsíptük a betyár vírust, úgyhogy nem lesz súlyosabb (koppkoppkopp) de a láz néha azért dolgozik rendesen. Én pedig nagyon nem szeretem, amikor a fiam csak úgy "van", nem rosszalkodik, csak nyüszörög... Szerencsére azért már jobban van!

Úgyhogy mivel beteg volt, amíg pihente a lázat, neki már 5-én este meghozta a Télapó az ajándékokat. Mivel másnap pedig az oviban járt a Mikulás, hiába volt beteg a Drága, azért oda bementünk, mert az ki nem maradhat, betegség ide vagy oda. Télapó hatos pónifogaton érkezett, mindegyik pónin mikulássapi volt A gyerekeket elvitték hintókázni, aztán pedig meglátogatta a csoportot a Télapó. Kicsikém pedig eldöntötte, hogy ha már jön a Télapó, Ő bizony puszit ad neki a sok ajándékért cserébe, amit kapott, de leginkább a Thomas-os gőzmozdonyért, ami habfürdővel van töltve ... Én meg (szokás szerint) majdnem elbőgtem magam kicsi fiamtól... olyan boldogan, teljesen meghatódva nézte a Télapót.... benne volt a szemében a csodalátás...

Mindent összevetve ismét meg kell, hogy állapítsam, ez az ovi egy CSODA, szerintem mindegyiknek legalább ilyennek kellene lennie!

Szeretem azt a várost.. az épületeket, az utcákat, a hangulatokat... és az embereket is... egyik vágyam, hogy ott éljek és dolgozzak... anno' beadtam egy önéletrajzot az egyik fejvadász céghez, de sokáig semmi nem történt... pedig milyen jól jött volna...

Tegnap kaptam egy emilt, amit elolvastam egyszer, kétszer, sokszor... láttam és értettem is, de nem fogtam fel... csak sokára... munkalehetőség, melyet kifejezetten nekem ajánlottak fel...

Milyen érdekes, hogy amíg szükség lett volna rá, nem kaptam lehetőségeket, mióta már nincs szükség rá, több lehetőséget is kaptam...

Persze a városba azóta is szerelmes vagyok, de most nem tehetem meg, hogy odaköltözzek...

Mondd Sors, miféle kegyetlen játékot űzöl most velem?

Amikor úgy érzem, hogy végre felálltam és tovább tudok menni, azonnal történik valami, ami kilövi a lábaimat úgy, hogy totál KO legyek...

Nem hiszek a véletlenekben, tudom, hogy mindennek oka van... ezeknek a történéseknek most mi lehet az oka? Hogy megtapasztaljam azt is, hogy milyen amikor megszakad az ember szíve???

Király... kérek az Égiektől "üzenetet", erre olyat üzennek álmomban, hogy a fal adja a másikat... és tudom, az álmaim mindig igazat mondanak.... és valóban, mert most jöttem rá, hogy az álmom összefüggésben van egy történéssel... banyek... ettől megint átmeneti könnycseppes-depibe estem, mert megint beigazolódott egy megérzésem... de csak átmeneti-depi volt, mert amúgy csodálatosan érzem magam!

A nyakam jobban van, lazult kissé, most tisztára izomláz-szerű fájdalmaim vannak, és a fejembe kisugárzik az egész, nem túl jó érzés... szóval kellene egy masszázs, de miből és mikor?

Most rohanok, mert megy a vonatom, de még indulás előtt muszáj volt bekukkantani :)