Szóval azért annyira nem lehet vészes a helyzet, ha állandóan, mindenhova vigyorogva megyek. Hajnalok hajnalán vigyorogva - de hullaálmosan - rongyolok ki a vasúthoz, éjnek éjjelén vigyorogva - de hullafáradtan - vánszorgok haza... és közben csak azt érzem, hogy rettenetesen boldog vagyok... és legszívesebben átölelném a világot... és a nagy vigyorgás közben nagyon nem értem önmagamat, hogy hogyan képes így lecibálni a depibe ez a hülye szerelemtéma...