"Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját,
Mert meglehet, hogy felvarrja más;
Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját,
Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más;
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert
Könnyen meglehet, hogy rámosolyog más;
Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta, mert
Könnyen meglehet, hogy megöleli más,
És akkor hidd el, nem ő a hibás!"
(Jobbágy Károly)
Mióta Zoli nagyon kedvesen felajánlotta, hogy segít sablont készíteni, azóta örülök nagyon és kattog az agyam. Az alapokat tudom, hogy mit szeretnék, a kérdés a részletekben rejlik. Hamarosan kitalálom.
Dejódejó :)
"Egy-egy nehéz élethelyzettel szembekerülve az emberek kétféleképpen reagálhatnak:
Az egyik csoport (és ez az emberek döntő többsége) a megoldandó élethelyzeteket PROBLÉmának éli meg. Problémának, mely energiát von el tőle, és teherként nehezedik rá.
A másik csoport ugyanazt a megoldandó élethelyzetet FELADATnak látja, melyet kihívásként él meg. "Hogyan tudom megoldani?" - teszi fel önmagának a kérdést, és ez az a hozzáállás, amely új megoldások keresésére sarkallja őket. "
Azért kicsit vicces, hogy a fiatalabb fiúkollegák - is - mennyire odavannak értem, nem tartanak öregnek, sőt, kifejezetten jó csajnak számítok a szemükben és udvarolnak, kedveskednek, csillog a szemük, ha meglátnak... de tény, hogy nagyon jólesik és simogatja az önbizalmamat, meg az egómat...
Bár, végülis ha belegondolok, azért nem ritka az sem, amikor egy nőnek fiatalabb pasija van... hm...
Na. A hét úgy telt, hogy szétdolgoztam az agyam, aztán hazajöttem, elájultam, felkeltem, szétdolgoztam az agyam, hazajöttem, elájultam satöbbi. De fontosemberek ellenőrzése jól sikerült, nagyon jó eredményt értünk el, fontosember engem külön megdicsért, amitől nagyon boldog vagyok (*füligérővigyor*). Ma pihi van elébb ébredtem, kiélem magam a blogon, aztán kaja, aztán vissza a finom ágyikómba.
"Igen, vannak problémák, de ez még nem jelenti azt, hogy te áldozat vagy.
Viszont ha olyan álláspontból kezeled a problémádat, hogy áldozat vagy, előbb-utóbb az is leszel.
A problémák nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az életed minősége javuljon, de csak akkor, ha megtanulsz lehetőséget látni a problémákban. Egyébként a problémáid jó részét te magad teremtetted ügyes manipulálással, aztán meg úgy tettél, mintha semmi közöd nem lenne a létrejöttükhöz. Azért teremtetted a problémákat, hogy büszke és elégedett lehess, amikor megoldod őket.
Amikor ezt megérted, rájössz arra, hogy nincs senki, aki a te problémáidat meg tudná oldani helyetted. Csak te tudod megoldani őket, csak a te erőd elegendő hozzá. És nem muszáj megoldanod őket.
Ám vannak következmények.
Mesternek azt az embert nevezhetjük, akinek a probléma - lehetőség.
Az áldozat pedig az, akinek a lehetőség - probléma.
Gondold át alaposan a következményeket, és döntsd el,
mi akarsz lenni: áldozat vagy mester. "
(Darnel Christian: Misztikum nélkül (is megvilágosodhatsz))
Volt egy kabátom, tejeskávé színű, hosszú, nagyon meleg, de ki kellett hajítani, mert EK nem szerette a szőrt a kapucnin. Igaz, vett helyette egy másikat, amit szerettem is, de hidegebb időben - polár bélés ide vagy oda - megfagytam benne. Így hát a múltkor beszereztem egy télikabátot, ami a réginek egész jó másolata, csak feketében. Még szőrös kapucni is van. És el is döntöttem, hogy ezt már senkipasi kedvéért nem fogom leselejtezni. Aztán felfedeztem, hogy nemcsak a kapucni csatolható le, hanem még a szőrös rész is külön lecipzározható. Szóval ez is lerendezve. És azóta nem fázok. Tiszta haszon.
Ma a vonaton valami gyanúsat észleltem, aztán rájöttem, hogy az egyik - vastagabb - pulcsimat odabent felejtettem. Kicsit megijedtem, hogy fázni fogok hazafelé séta közben, de megtapasztaltam ismét, hogy ez a kabát kész főnyeremény. Mert ha én hullafáradtan (amikor eleve fázni szoktam), vékony pulcsiban és egy kabátban nem fázok, akkor az a kabát már tud valamit.
Na, sikerült ma belecsapni a lecsóba és tíz óra meló helyett tizenkettőt lehúzni. Mert ám nemcsakhogy fontos emberek jöttek ellenőrizgetni, én is fontos ember vagyok, bizonyám és kellettem odabent. Igaz, a végére már eléggé leamortizálódtam, de a lelkem jól érezte magát, mert nagyon jól teljesítettünk.
Holnap délre megyek dolgozni. Persze imádott államvasutaknak köszönhetően még nem tudom, hogy fogom a bejutásomat eszközölni, mert hiába reggel van a sztrájk, mire helyrerázódik a közlekedés, eltelik egy nap is. Arról nem is beszélve, hogy errefelé sztrájk nélkül is fél órákat késnek a vonatok...
A betegségem visszavonulót fújt. Ma úgysem volt időm betegnek lenni, de lám valóban, tegnap kiírtam magamból amit kellett, a betegség el is tűnt belőlem. Érzem még, hogy van torkom, de már korántsem vagyok annyira taki mint tegnap, vagy akár még reggel.
Taknyos vagyok. Éjjel rosszul aludtam, ezért nyűgos is vagyok. Ma tízórázok. "Fontosemberek" jönnek, ezért nagy itt nagy a harcikészültség és várhatóan mindenki idegbeteg lesz. Mesmeg ezért is nem tudok ma utazni Ebesre... mondjuk betegen úgysem mennék... 
De! Kaptam ma egy mosolyt, valakitől, aminek nagyon örülök 
