Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

(Lope De Vega: A szerelem különféle hatásai / Nemes Nagy Ágnes)

Légy szerény és megfontolt, életed legyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél, mi az élet célja, aszerint élj, hogy bensődnek megfelelj; lényegtelen, mit gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy hátralévő napjaidat - bármennyi van még hátra - éned belső parancsának megfelelően morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél, hogy a boldogságot meg nem lelheted a gazdagságban, a hírnévben, az élvezetben, de a képmutató szeretetben sem.
Hol lakik hát? Az emberi természet megkívánta tevékenységben, a rossz dolgok megváltoztatásában, a szív megelégedettségében, az értelmes és érzelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd, tudd, hogy mit vall az az ember a jóról és rosszról. Amint nem veheted rossz néven, hogy a fügefa fügét terem, így azon sem szörnyűlködhetsz, ha az emelkedett lélek a jóra, a romlott pedig a gonoszságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha teheted, igazítsd helyre mások hibáját; ha nem teheted, fogadd el őket olyannak, amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel, magad felelsz érte. Ha mástól függene, kit vádolnál? Az atomokat vagy az isteneket?
Minden lény valamire született: az ember, az ökör, a szőlő és a kő is tudja a maga szerepét. Emberrel semmi nem eshet meg, ami nem emberi; ökörrel, ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz, kőhöz, ami kőhöz nem illik...
Aki nem tudja, mi a világ, az nem tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja, mire született, az nem tudja, kicsoda ő tulajdonképpen, és mi a világ.
Másokkal együtt lélegezzük be a körülöttünk szétáradó levegőt. Az emberek egymásért születtek. Vagy formáld őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a boldog élet után sóvárogsz...

(Marcus Aurelius: Egymás kedvéért születtünk...)

Esti fények

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal, s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el, és kétség borong

nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj;
de ne feledd, hogy némán is szeress...

(Elizabeth Barrett-Browning - Mondd újra)

(fordította: Babits Mihály)

Tegnap nálunk hihetetlen, irdatlan erejű vihar volt. Egyik pillanatról jött a másikra (azaz nem, mert a gyerek apja szólt, hogy közeledik), teljesen befeketedett minden és... leszakadt az ég... elment az áram, a telefon, még a mobil is használhatatlanná vált - nem volt térerő sem.

Miránk vigyáztak az Égiek ismét, mert azon kívül hogy egy-két fát kicsavart a kertben, illetve a kerítést is megnyomta, semmi kárunk nem történt - de ma sétálgattunk itt a városban, és bizony sok-sok házat megtépázott ez a dörgedelem, még mellettünk is... reggel ráadásul a rádió is bemondta, hogy itt a városban egy háznak kidöntötte a tűzfalát és egy hétgyermekes családnak ki kellett költöznie. Végülis ha azt vesszük, talán a biciklimet adtam a biztonságunkért, valahol azért jó vétel is lehet...

Hogy a Jóisten áldja meg azt az áldott kezű lényt, aki ellopta a biciklimet. Imádtam azt a biciklit. És az hagyján, hogy a biciklit elvitte, de a gyerekülés tartója is rajta volt... most gyerekülés van, de nem tudom felszerelni a másik biciklire.

De adja meg a Jóisten, hogy valakinél viszontlássam szívemheznőtt kétkerekűmet, igazi jaguárhoz méltóan úgy széttépem, mert ugyan vékony nő vagyok, de ha egyszer dühbe jövök...

Ja, egyébként nem vagyok ideges, mert az csak egy tárgy, a tolvaj meg így is nagyon szerencsétlen, de ha egyszer úgy alakul, akkor vissza fogom fizetni a tolvajnak a tartozásomat. Háromszor, mint Ludas Matyi...

Csak egy szó. Ez is csak egy szó, mint annyi más... és mégis, milyen sokmindent takar.

Szeretet.

A SZER az összetartozás ősi szava, mely megtalálható számos fontos ősi szavunkban, mint például: a szervezet, a szerkezet, a szerződés, szertartás, a szeretet és a szerelem szavaink. Mi több, a házaknak is szer-kezetük van...

Mindegyik valaminek az összetartozását, összekapcsolódását és közös együttes munkálkodását jelenti egy közös cél érdekében. Nyelvünk még mindig őrzi ezen ősi jelentésük igazi emlékét.

Régen az összetartozás volt a legfontosabb törvény, ezért aki szert tartott, az egyben a TÖRVÉNYT is tartotta: az egység, az össze-tartás, az össze-tartozás törvényét.

Szóval. Hát igen. Írni róla nehéz.. Mit írhatnék? Ezt élni kell, átélni. De írni róla... A nagy szavak... nem kellenek... Boldog vagyok. Együtt vagyunk....

Vannak még csodák igen. És léteznek tündérmesék is - én éppen most élem az enyémet. Van hepiend is. A szeretet hatalma mindennél erősebb és mindent legyőz... Megérte. Megéri. Mit írhatnék még? Talán egy verset... Tőle kaptam tegnap, és a legeslegfontosabb az utolsó két sora...

Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell...
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát már egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!

Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.

Te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.

Ma végre bent volt a nagyfőnök. Vettem egy nagy levegőt és harcra készen bementem hozzá, hogy tisztázzuk az ügyet, amely engem nagyon érzékenyen érintett és igazságtalannak éreztem. Alig mondtam valamit, mire elkezdett belőle jönni a szó. Kiderült, hogy őt is bántotta az, ahogy a múltkor hozzámszólt és ahogy reagált a kérdésemre. Kiderült, hogy fontosnak tart és értékesnek és nagyra becsüli a munkámat. Mintha hájjal kenegettek volna. Ő is szeretett volna beszélni velem, hogy ezt megbeszéljük, mert nem szégyell bocsánatot kérni. A dolog vége az lett, hogy a két nap szabadságom helyett elküldött egy egész hétre pihenni. Mert megérdemlem. Most örülök. Nagyon.