Hát én egy hős vagyok. Ma megcsináltam majdnem mindent, amit terveztem a két napra. Mi több, még aludtam is egy óriásit délután.

Még a kertben is jártam és ott is csináltam egy-két dolgot. Például örömmel fedeztem fel az érett málnát, amit le is legeltem a megfelelő módon. Méghozzá mosatlanul. Mert úgy az igazi, bokorról-fáról legelve a gyümölcsöt... Most pedig kajálás és szépítkezés - holnap megint be kell lépnem a civillizált életbe... a randiról baráti találkozóról nem is beszélve. És úgy sumákban figyelem a csetet is... áh, nem azért...

"Legyen álmod szép!
Hitem úgysem tépi szét
a távolság.
Mi közben ránktalált."

Ha számítógépközelben van, egyből üzen msn-en. Most nincs számítógépközelben, de volt egy kis szabadideje, hát felhívott "csakúgy"... és mindig elmeséli, hogy mit fog csinálni, és, hogy várhatóan mikor lesz megint internetközelben...

Holnapig lehet, hogy begolyózok. Mert holnap találkozunk és minden kiderül... nekem ez sokkal többnek tűnik mint egy barátság, mert egy baráttal nem vagyunk gyakorlatilag "folyamatos" kapcsolatban... és hát nem udvarolunk neki... annyira egyértelműen viselkedik és mégis annyira félreérthetően... Ha csak hülyít... ha mégsem az van, amire gondolok... (fejfalbaverős harakiri).

Aham, inkább megyek vissza takarítani... annak legalább van értelme.

Jagi ma mély levegőt vett, és...

... pakol, rendez, selejtez, takarít. Még ott is, ahol a pap nem táncol, bizonyám! A rendrakás és selejtezés pedig nemcsak a lakásban nyilvánul meg, hanem a lélekben is...

Jagi reggel - "ha már úgyis gép előtt ül" (persze, hol máshol ébredezne?) - kitakarította a számítógépből a felesleges fájlokat. Azóta pedig harcba indult a lakásban - helyiségről-helyiségre haladva folytatja a poranyózást. Most eljutott odáig, hogy úgy néz ki a lakás egyik fele - mint egy lakás, a másik fele meg mint egy csatatér. Most a hasa kicsit félrehívta, aminek a következménye az lett, hogy nem akaródzik visszamenni a házimunkához... Jagi nézelődik, hogy a munka nem folytatódik-e magától... vagy nem történt-e csoda és lett-e rend és tisztaság egy csettintésre... és azon is gondolkodik, hogy mennyiért takarítana ki egy takarítónő...

Semmi változás... mély levegő...

Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám!
Fürödni akarok szép szemeidben.
Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám,
szememből olvass, tiszta tükröd lettem.
Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt,
hagyd a tüzet áramolni a vérben,
olvassza egybe a múltat a jövőt,
sem ettől, sem attól ne kelljen félnem!
Rád vártam, tudom, amióta élek,
kerestelek már ezer árnyalakban,
szavak nélkül is minden titkom érted,
s én meglelem magam minden szavadban.

Részed vagyok, és Te részemmé lettél,
a perctől, hogy kimondtad, megszerettél.

(Vázsonyi Judit - Egyszerű szonett)

Vasárnap motorozni fogok. Yeah!

Aranyzsinórra fűzve fel,
a szerelem nem múlik el.
Aszú-szőlőnek édesét
esztendőkig nem veszti el.
Aranyzsinórra fűzve fel,
ingben, ing nélkül
át-telel.

(Károlyi Amy: Hattyú)

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

(Csukás István: Szerelmes vers)

Valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elúnok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök ö s s z e.
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.
Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. Valahogy így.
Jöhet
a jövő -
úgyis jön
- nem hívom.

(Fodor Ákos: Jelentés-vázlat a jelenidőről)

Ma pihizek itthon. Gondoltam, kertészkedek is - megcsinálom végre az előkert dzsungeljét. Szép-szép, de azért már lehetne formázni kicsinykét... kinézek az ablakon és mit látok? Hogy a dög macsekom egy kinyírt és megfelelően széttrancsírozott galambbal gazdagította a kertecskét. Nos, rendberakás elnapolva, dzsungel marad. Próbáltam erőmet összeszedni, de valahogy nem jön össze a dolog. Én azt el nem tudom onnan távolítani, várhatóan vasárnap délutánig ott fog bomladozni, amíg a gyerekem apja haza nem ér, és el nem távolítja onnan a tetemet. Jelen pillanatban heveny rosszulléttel és hányingerrel hadakozok és még nem dőlt el, hogy ki fogja a háborút megnyerni. Hiába tudom én azt, hogy az "csak" egy test... egy porhüvely... még az sem "vigasztal". Úgyhogy menten vissza is húzom azon az ablakon a függönyt, és hirtelen falat emelni támadt kedvem... Mindig hagy ott az a dög valamit (akit egyébként imádok, de most...) néha egy egér, egy veréb, most egy jó dagi galamb... banyek, ha kinyírja, meg is ehetné, vagy valami... aztán meg itt koldul kajáért... picsbe...