Ma pihizek itthon. Gondoltam, kertészkedek is - megcsinálom végre az előkert dzsungeljét. Szép-szép, de azért már lehetne formázni kicsinykét... kinézek az ablakon és mit látok? Hogy a dög macsekom egy kinyírt és megfelelően széttrancsírozott galambbal gazdagította a kertecskét. Nos, rendberakás elnapolva, dzsungel marad. Próbáltam erőmet összeszedni, de valahogy nem jön össze a dolog. Én azt el nem tudom onnan távolítani, várhatóan vasárnap délutánig ott fog bomladozni, amíg a gyerekem apja haza nem ér, és el nem távolítja onnan a tetemet. Jelen pillanatban heveny rosszulléttel és hányingerrel hadakozok és még nem dőlt el, hogy ki fogja a háborút megnyerni. Hiába tudom én azt, hogy az "csak" egy test... egy porhüvely... még az sem "vigasztal". Úgyhogy menten vissza is húzom azon az ablakon a függönyt, és hirtelen falat emelni támadt kedvem... Mindig hagy ott az a dög valamit (akit egyébként imádok, de most...) néha egy egér, egy veréb, most egy jó dagi galamb... banyek, ha kinyírja, meg is ehetné, vagy valami... aztán meg itt koldul kajáért... picsbe...