Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret.

(Victor Hugo)

"Könnyű dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét meglátjuk benne."
(Pir Vilayat Inayat Khan)

"...Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers lennék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék..."

(Nagy Bandó András - Kicsinyke vágyak)

Szép napot nekünk!

Vihihi

Tavaly sokat vitáztunk azon Vele, hogy a reklámautós dolog megéri-e. Ő mindenképpen bele akart vágni, én pedig nagyon rossz érzésekkel voltam, ezért nagyon elleneztem. Tényleg semmi nem mutatott arra, hogy rossz vége lesz a dolgoknak, szokás szerint minden a megérzéseim ellen szólt és persze én voltam a hüle... Most pedig eltelt egy év, és a cégek sorra bedőlnek, rengeteg a károsult... A szokásos forgatókönyv lezajlott... Még szerencse, hogy nem volt pénze, hogy belevágjon... Annyi, de annyi ilyen eset van az életemben, mindig én vagyok a hüle, de a végén mégis mindig nekem van igazam...

FOREVER NEOTON

"Három fiú vár egyszerre, mit tegyek?
Három helyen egy időben hogy legyek?
Nem az én hibám, hogy megtörténhetett.
Mindegyik hívott, én csak nem mondtam nemet.

Itt az este, szombat este, hova menjek?
Hova menjek?

Három fiú néhány percig várni fog.
El se tudják képzelni, hogy hol vagyok.
Nem az én hibám, hogy megtörténhetett.
A választás nehéz, hiszen olyan jó fejek.

Itt az este, szombat este, hova menjek?
Hova menjek?

Szélhámos lány, szélhámos lány
higgyétek el, nem vagyok én.
Szélhámos lány, szélhámos lány,
csak nem jött össze ez az egész.

Három fiú nem hiszem, hogy sírni fog.
Legfeljebb majd azt gondolják, link vagyok.
Nem az én hibám, hogy megtörténhetett.
Mit tehetnék mást, egyedül megyek."

(Neoton: Hova menjek?)

Asszem ha jól érzem magamat, én sem vagyok képes magvas gondolatokat írni (lehet, hogy mások szerint máskor sem :)), csak repkedek le-föl és össze-vissza, énekelek, dudorászom, vigyorgok mint a tejbetök és még szédültebb vagyok, mint általában... fürdőzöm a jódolgomban... hiába, valóban a szenvedés az, ami leginkább inspiráló az ember számára... NEM AKAROK TÖBB INSPIRÁCIÓT, KÖSZI!

Mit tesz a szerelem az emberrel... mellette nem voltam önmagam... a kisebbrendűségi érzése és az egója nem tudta elviselni azt, aki vagyok... én pedig, mivel nagyon szerettem, tudattalanul is megpróbáltam megfelelni neki.... visszafogtam magamat és azt mutattam, amit úgy hittem, hogy látni szeretne... megpróbáltam megfelelni az elvárásainak.... én, aki soha, senkinek nem akartam megfelelni... s mindezt miért? Mert nagyon szerettem... Annyira ügyesen csináltam, hogy a végén én is elhittem már, hogy olyan vagyok... értéktelen, nem fontos és buta... Mindketten egyvalakit szerettünk: Őt

Valahol mindig tudatában voltam a dolognak, szenvedtem is végig, ami nem is csoda, de mégsem tudtam szabadulni... Sokszor mondtam is neki... de tenni nem tettem ellene semmit... hazudtam magamnak is... Erre most jöttem rá. Most, amikor többen is úgy néznek rám, mintha én lennék a világon a legtökéletesebb lény, ragyog a szemük, amikor meglátnak és úgy bánnak velem, mintha Istennő lennék... és végre ismét én vagyok önmagam. Igazán NŐ-nek érzem magamat mellettük-köztük-velük... Igazán értékesnek, fontosnak és csodálatosnak érzem magamat mellettük-köztük-velük... és mindez azért van, mert így bánnak velem... Kicsit meg is vagyok szédülve, mint aki rabságból szabadult, rohangálok ide-oda a nagy szabadságomban, teljesen megkergülve, mint valami szédült lepke... és nagyon, de nagyon boldog vagyok... Mégha egyik fiúból sem lesz kapcsolat, vagy tartós kapcsolat, akkoris CSODA az, ami történik velem, és most csak ez számít...

Mennyire aktuális a dal, amit neki küldtem anno....

Sose fájt, hogy nem vagy
mindig mellettem,
s hogy miért vagy távol,
nem kérdeztem.
De az fájt, hogy nem félsz,
hogy elveszthetsz,
s a holnapunkról
te mást képzelsz.
És fájt, hogy kérted,
hogy más legyek,
mert csak úgy kellek
igazán neked.
De most újból fénylik,
mit te nem láttál.
S mi por volt nálad,
itt kincs lett már.

Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.

Sose láttam rajtad,
hogy boldog vagy,
de nyomot mindez
csak bennem hagy.
Rég nem is vártál,
s én elhittem,
hogy nem is fog már tán senki sem.

Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.