Tavaly sokat vitáztunk azon Vele, hogy a reklámautós dolog megéri-e. Ő mindenképpen bele akart vágni, én pedig nagyon rossz érzésekkel voltam, ezért nagyon elleneztem. Tényleg semmi nem mutatott arra, hogy rossz vége lesz a dolgoknak, szokás szerint minden a megérzéseim ellen szólt és persze én voltam a hüle... Most pedig eltelt egy év, és a cégek sorra bedőlnek, rengeteg a károsult... A szokásos forgatókönyv lezajlott... Még szerencse, hogy nem volt pénze, hogy belevágjon... Annyi, de annyi ilyen eset van az életemben, mindig én vagyok a hüle, de a végén mégis mindig nekem van igazam...