Ma nem mentem ikejába, mert az ágyam nem engedett, az ő csábításának pedig képtelen voltam ellenállni. Végülis a lámpavásárlás ráér, jobban, minthogy kipihenjem magam. Igaz, a pihenés kevés volt, mert továbbra is túlfeszítettnek érzem az agyam, és az nem jó.

Ellenben kellőképpen felidegesítettem magam a jövő heti beosztásomon, jól fel is spanoltam magam a napok alatt. Ma bejöttem és a műszakvezetővel közöltem, hogy ha fegyverrel kényszerítenek, akkor sem jövök. Azt mondta rendben, és megoldja. Nem hiszem el, hogy nélkülem megáll a cég, ha meg igen, akkor sem érdekel. A gyerekemtől egy pillanatot sem fogok eljönni amikor vele lehetek. Ennyi. Még a nagyfőnökkel is vár egy nagy beszélgetés, ismét elértem egy pontra, amikor tisztázni kell a dolgokat. Különben jó társaság ide vagy oda, bájbáj és keressenek másik hülyét. Ennyi.

Most hatványozott roham van, holnap lesz a csúcs, nehezen bírjuk, de ezt is túléljük. Ha már halott vagyok, úgysem halhatok meg, gondolom én..