Hazafelé mindenféle gondolatok kavarogtak a fejében... és azt vette észre, hogy egy könnycsepp buggyan ki a szeméből... "óh, milyen hideg van, a könnyem is kicsordul" - gondolta, majd szomorúan felnevetett... tudta, hogy nem a hideg miatt van... milyen kis buta, amikor hazudik önmagának... Amikor hazaért, nagyon fáradtnak érezte magát, nem vágyott másra, csak pihenni... leült, a kedvenc nyugisarkába, majd erőteljes, heves zokogásban kitört belőle minden fájdalom, teher, szomorúság... Nem szokott sírni... mindig ő az erős, aki mindent elvisel és mindig megy tovább, mindenre talál megoldást... a magabiztos, nyugodt ember... ő az, akit nem tud megtörni senki és semmi... ám most teljesen elveszve és gyengének érezte magát... lám, ő is csak egy ember...