Volt, ki elmenekült hirtelen,
Néha azt hittem, hogy szívtelen.
Csak félt, hogy rossz lesz a vége,
Hát jó, ha ennyi megérte.

Mindig követem a sorsomat,
Széllel szembe menni nem szabad.
Ha fáj, majd túl leszek rajta,
Legyen, ha Ő így akarta.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Bent marad a szó,
Mi fellőtt űrhajóként
Úgy repülne súlytalan.
Mit megadnék érte, hogyha éreznéd,
Hogy a földön, s égen nem kell más, csak én.