Tegnap hazafelé menet a töksötétben a város szélén, a földúton, ahol ritkán járnak autók, pláne éjjel, találkoztam egy macsekkal. Ott ült az úton és nézelődött. Megálltam, felvilágosítottam arról, hogy nem nagyon kellene ott ülnie, elvégre azért mégiscsak járnak néha arra autók. Gondoltam, elzavarom, de aztán otthagytam, gondolván, nem hülye, macska, ha hallja az autó zajt, úgyis ösztönösen elmenekül... Ma reggel amikor jöttem szintén azon az úton, a macsek még mindig ott volt... csakhogy már nem élt...lehet, hogy elaludt és nem vette észre az autót... bármi lehet... mégiscsak el kellett volna zavarnom...

Sajnálom cicus - bíztam benned - nem kellett volna - el kellett volna zavarjalak az útról, akármennyire is nem forgalmas...

Ha azt mondom, hogy pocsékul érzem magamat, nagyon finoman fogalmazok...