Minden hangulatomra találok egy verset, egy dalt, egy idézetet, ami tökéletesen kifejezi az érzéseimet.

"Célon-túl futok.
Tudok élni nélküle,
de nem szeretek."

Hát igen. Jelenleg itt tartok. De minden múlandó, így a szomorúság is az. Egyszer elhalványul a fájdalom is. Hiszen ő csak egy ember, egy férfi, a többmiliárd közül, aki a világon él. Bár veszteség ez is, de mégis...

"Minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés."

Ma este lesz egy találkozóm. Vele. Mert fontos neki. Tényleg fontos lehet, hiszen erre szakít időt... Egy porcikám sem kívánja a találkozót, sőt, minden sejtem tiltakozik ellene... túl eleven a seb... és bár legszivesebben lemondanám a találkozót, nem teszem, mert különb vagyok annál. Bátran szembenézek Vele is és a félelmeimmel is.

"Sohase mondd: „el-
veszítettem" s e m m i r ő l;
mondd: „visszaadtam"."

Na, ma nagyon haiku-s hangulatban vagyok...