... ami még mindig tart...

Meséltem valakinek, hogy hamarosan Pestre költözöm.
Erre a kérdés:
"de akkor a kutyát elaltattatod, ugye?"

... (no comment) ...

Korábban már meséltem kedvenc szomszédasszonyomról.

Nos, most ismét kezd elkanászodni. A minap egy ismerősöm kaszált nálam, ő meg azonnal ráugrott, és elkezdte szekálni. Kihangsúlyozta, hogy feljelenteni nem akar, de... ja persze és azt is elmesélte, hogy megfenyegettem (a ház leendő lakóival kapcsolatban közöltem a terveimet). Másnap ismét jött a srác, a nyanya ismét ráugrott, és a lányát hívta erősítésnek, aki néma jelenlétével nyomatékosította őmúmiasága eltökéltségét. Mondjuk, a srácot előre felkészítettem, hogy várható ilyen affér, amúgy sem éppen az a fajta, akit egy ilyen zaklatás meghat, elhajtotta a múmiát melegebb éghajlatra aszalódni.

Ugyanis az van, hogy ők a tűzfalukra vágtak egy ablakot. Mert azt nekik szabad, pedig úgy tudom, nem szabad. Én meg beleegyezést nem adtam hozzá. Ezen ablak pont az én kertemre nyílik és totális rálátásuk van a magánszférámra. Erre én bepöccentem, és mivel pont kéznél volt, odaültettem egy akácfát, amely igencsak bebokrosodott. Mostanában gondolkodtam rajta amúgy, hogy kivágom.
Na erre jött a nyanya. Hogy az őt zavarja. Átlóg az ág vége, meg ilyesmi. De kihangsúlyozom, hogy ott tűzfal van, tehát igazából nincs ott semmijük, csak nyilvánvalóan az zavarja, hogy zavarom a kilátását.

Nekem nem mer szólni, mert érdekes módon, amikor otthon vagyok, és a kertbe kimegyek, sehol nincsen, de üzengetni van bátorsága, és zaklatni a látogatóimat.

Én meg azt hiszem, itt teszek a dolgokra pontot.

Ha az én normális hozzáállású stílusom ennyire eredménytelen, akkor más utat választok.

Elegem van abból, hogy neki mindent szabad. Ő átöntheti a gyomirtót, ő átjöhet az én kertembe kiirtani ami neki nem tetszik, ő zaklathat, piszkálhat, baszogathat, fenyegethet egyfolytában engem és az ismerőseimet, a kutyámat és ami még az eszébe jut.

Úgyhogy én feladom. Hátralépek és teret engedek az erősebbik felemnek.

Úgy érzem, hogy most kifejezetten jól jön a határozott, kopasz, tetovált fickó a háznál. Neki ugasson vissza a múmia.

Immáron negyedik napja van az, hogy reggel 8 órától este 7 óráig minden óra adott percében csörögni kezd a telefonom, csörög hármat-négyet, majd leteszi a hívó fél, aki egy bizonyos "magántelefonszám". No most én olyan flúgos is vagyok, hogy fenntartom magamnak a döntés jogát, hogy akarok-e beszélni a hívó féllel, vagy nem, és bizony nekem kiskoromban megtanították a szüleim, hogy ismeretlenekkel ne álljak szóba, így hát a kedves "magántelefonszám" fedőnevű félnek esélye nincsen nálam. Ezt amúgy, akik ismernek, tudják is, így vagyok elfogadva, szóval soha nincsen belőle probléma.

Az első nap, amikor este 7 órakor "magántelefonszám" nevű barátom újra hívott, felvettem, mert mondom, ha ilyen kitartó, hátha valami ismerős az mégis, megkérdezem, mit akar.. de pár másodperc csönd után elkezdett kicsörögni, mintha én lennék a hívó fél. Nyilván valami automata szórakozik velem, hát nagyon vicces (nem). Lenémítottam a telefont, de emiatt esélyes, hogy azoknak a hívását sem hallom meg, akikkel viszont szívesen beszélnék. Nem, azt nem fogom megvárni, míg a központban felveszik, hogy meg tudjam, miért is zaklatnak lassan egy hete, mert nem akarok semmilyen üzletet kötni, és azt sem akarom, hogy mondjuk valaki az én számlámra telefonálgasson (igen, paranoiás is vagyok).

Csak reménykedhetek benne, hogy az automata megunja a hívogatásomat, de mivel az egy automata, nyilván nem fogja megunni... pedig ez már egészen szépen kimeríti a zaklatás fogalmát. Lehet, hogy lesz egy beszélgetésem a szolgáltatómmal, bizonyos híváskorlátozásokkal kapcsolatban.

Vannak emberek, akiknek az életükbe, világképükbe nem tartozik bele a boldogság fogalma. Ők azok, akik csak addig barátok, amíg a nyavajogni kell a sanyarú lelki/anyagi sors miatt. De amint a másik félnek egy kicsit beköszönt a boldogság, az mint zavaró tényező jelenik meg az eddig békésen szenvedős, nyunnyogó kapcsolatban, fészkelődni kezdenek és sokszor nem is tudatosan, de elkezdik kavarni azt a bizonyos végterméket, és szöges bakanccsal akarnak beletiporni a boldogságba. "Hát hogy képzeli a másik ezt? Nehogy már neki jó legyen, micsoda dolog, hogy boldog, én meg nem vagyok az!" Egy kis kavarás itt, egy kis kavarás ott és ártatlan szemekkel hátradőlnek mint a moziban és várják az összetűzést és már dörzsölik a kezüket, hogy jajj de jó kis balhé lesz menten.
Nincsenek tisztában a tetteik súlyával, következményeivel, azzal, hogy olyan is előfordulhat, hogy kavarás közben véletlenül beleeshetnek a fazékba és belefulladhatnak.Vagy akár bele is fojthatják őket.
Ha tudnák egyesek, hogy milyen veszélyes szakma a sz@rkavarás, lehet, hogy más szórakozást keresnének maguknak.