A szekrénysor totális siker, minden szempontból, még a kritikus kamasz is el van ragadtatva tőle.

Az egy dolog, hogy kell a gáz, az ablak, a sok-sok minden, de az igazság az, hogy ezek a dolgok is nagyon fontosak, nagyot löknek az emberen. Ez a sikerérzés, ami az új bútort kíséri, adott egy energikus lendületet a folytatáshoz.

A jóga nagyon vicces. Már éppen örültem magamnak, hogy a plankot 5 másodperc helyett már egy egész percig bírom, illetve meg tudom csinálni a gyertyaállást, amikor is jött a következő szint (vagy hát én azt hittem, a következő szint...), a hídállás... aztán a hídállás felemelt lábbal.. ja, meg fogd meg egyik lábfejed, közben a másik lábfejed emeld a füledhez. Gurultam a kacagástól, aztán a másik következő szintet kezdtem el csinálni, mert rájöttem, ez már az ultrahaladó, én meg a fasorban nem vagyok, nem hogy a lábamat a fülemhez emeljem.

De azért vannak haladások, egyszerű mozdulatok, amiket az elején nem tudtam megcsinálni, most meg természetessé váltak (amúgy természetes mozdulatok...), úgyhogy örülök magamnak. 

Tegnap tesóm átküldte a hangposta felvételt, mert megint kapott üzenetet (nekem nincs hangpostám, így ebből kimaradok), semmi extra, csak a szokásos "addig jók voltunk, amíg volt pénz", meg "anyád nagyon rossz állapotban van, mert apád becsajozott", meg "hát van neked szíved", meg "csinálj valamit, Gabi". De legalább kiderült, hogy drága édesanyám is miért könyörgött a múltkor, hogy szánjam meg... mennyi eszem van, hogy nem dőltem be neki, hát úgy őszintén, mi közöm van nekem ahhoz, hogy a 71 éves fater kivel kufircol? Amúgy persze, nyilván nem kufircol senkivel, max. beszélget, de kell a dráma. Szóval családilag kimulattuk magunkat a hangpostán, van a film, Robert De Niróval, a Nagyfater elszabadul, valahogy az jutott az eszembe.

A szomszéd öregmutti meg bebukott, ugyanis a kis vödröcskéjébe szedegetett ezt-azt a kertecskéjéből, és közelített a kerítéshez, már lendítette a vödröt, amikor is meglátott... úgyhogy a lendület annyiban maradt, egerészett még egy kicsit a kerítés mellett és ahol azt hitte, hogy nem látom, gyorsan átborította a tartalmat. Persze láttam, mert azért is kifigyeltem.

Gondolkodtam, hogy leordítsam-e a fejét, aztán jobbat találtam ki... kiírtam facsebukra. Méghozzá azért, mert M. ismerőse az öregmutti lánya - aki viszont az utóbbi időben próbálkozik normális kapcsolatot építeni velünk - és a nő mindig lájkolja M. bejegyzéseit, no hadd lássa, hogy a mamika mit alkot, amíg ő dolgozik. Ja, meg persze fél Pilis, mert M-nek elég sok ismerőse van. Az, hogy a falu a szájára veszi és mindenki rajta röhög, szerintem méltó bosszú. Mégpedig azért, mert irtó nagy az arca és nagyra tartja magát, ő a "valaki".... és bizony náluk még komolyan számít, hogy ha a falu a szájára veszi őket... átönteni a szemetet a szomszédba... szégyen.
Bolond öregasszony az is, de már lesz.rom. Ha őt boldoggá teszi, hogy átönt egy vödör csigát, lelke rajta.

Az arca nagy, mint a bécsi kapu, mert őőőő tősgyökeres pilisi, mi meg gyüttmentek vagyunk, akik beköltöztünk, csak biztosan hiányzott a töri óráról, ugyanis a tótok sem tősgyökeresek, őket ide telepítették az 1500-as években.. ergo ők is gyüttmentek, csak kicsit hamarabb költöztek ide, mint mi.

Van itthon csoki, mindjárt beteszem egy szatyorba és átdobom, hogy "mi csak ezt tudjuk átdobni a szomszédból". Na jó, inkább megeszem, sajnálom tőle :D

Anikó barátnőm szerint levest kellett volna főzni a csiguszokból és jól átvinni, hogy egyék meg :D

Amúgy vettem egy szekrénysort, ami nagy előrelépés. Van Monoron egy használtbútor bolt, nagyon jó minőségű bútoraik vannak. Már sokszor kinéztem ezt-azt, de mivel Pesten dolgozok, ingázva, így nem tudtam odamenni soha nyitásra, hogy lecsapjak a cuccra - azaz egyszer odamentem, nyitás előtt egy órával már hárman voltak előttem ugyanarra a bútorra...."... szóval most a vírushelyzet miatt bevezették, hogy le lehet foglalni a bútort. Feltettek a bútort, hű mondom, ez jó lenne nekünk, M. is leokézta és az esélytelenek nyugalmával írtam a boltnak, hogy esetleg-e-é van-e már jelentkező, mert minket érdekelne, és a meglepi, hogy én vagyok az első. Úgyhogy megbeszéltük, most délelőtt megyek, megnézem személyesen is, és ha jó, még ma kihozzák. Két napja aludni se tudok, úgy be vagyok sózva, csak a bútor képeit nézegetem.

Na és ez azért nagy előrelépés, ugyanis itt sok fejlesztés nem történt, mióta ideköltöztünk, meg volt a válás, és azok a bútorok vannak, amiket költözéskor hoztunk, eléggé vegyes - eklektikus mondanák rá", de szerintem csak szedett-vedett, mégpedig azért, mert kinőttük és nem férünk el, így a cuccok kuplerájhatást keltve vannak a szekrény tetején, itt-ott vannak, amit gyűlölök. Na ez a szekrénysor meg baromi nagy, a jövő hét is elfér benne és már látom lelki szemeim előtt A RENDET, amire olyan nagyon vágyok. A régi szekrényeket meg végre ki lehet hajítani... mármint a melléképületbe, szerszámosnak, M. már szemet vetett rájuk, a jobbakból pedig konyhaszekrény újrahasznosítást csinálok, mert konyhaszekrényünk sincs olyan, ami rendezett hatást keltene.

De legalább már elindult valami, a változás, átalakulás, végre lehetőség nyílt ilyen "luxus" dologra, mint bútorvásárlás. Igaz, az ablak fontosabb lenne, de a komfortérzet is nagyon fontos, úgyhogy nem bánom, hogy ezt helyeztem előtérbe.

Nem egy nagy, modert szekrénysorra kell gondolni, nyilván, de nekünk tetszik, igazi fa, és olyan selymes barna színe van. Úgyhogy hamarosan indulok. Drukkoljatok, hogy személyesen is szerelem legyen.
Ő az amúgy.











Ápdét, a szekrénysor az enyém és élőben még szebb, mint a képen. Sajna nem ma hozzák, pedig kipakoltam a fél szobát, hanem csak holnap du., mert elromlott a teherautó... 
...
Ha már lúd, legyen kövér alapon kinéztem két fakeretes tükröt is, ha nem sérültek, jönnek ők is haza.

Más hír most nincs.

Szép hétvégét mindenkinek! :)

Áprilist mondják szeszélyesnek, de ez a május, illetve a tegnapi nap sem piskóta. Alighogy ledobáltam magamról a meleg göncöket, hogy a verőfényes napsütésben és nyári melegben tevékenykedjek, az ég beborult, hideg szél kezdett el fújni és esni kezdett az eső.. ok, bejöttem, elkezdtem a benti munkát, mit látok? Kint ragyog az idő... kimentem, tevékenykedtem, ég beborult, eső esett... sőt, olyan is volt, hogy felhő sehol nem volt, ragyogott a nap és esett az eső...

Dave meg is gyanúsított, hogy ez valami anya-féle boszorkányság, hogy ha kimegyek fürdőruhában beborul..

ennyire azért ronda nem lehetek, hogy az ég is sírni kezd?

Rengeteg seregély jelent meg errefelé, ők ugye csapatostul járnak és nem szép a hangjuk, zavarják a többi madárkát, nem tudom, mi a francot keresnek itt... se szőlő, se gyümölcsös.

No, ma ismét ragyogó napsütésre ébredtünk, telefonos applikáció szerint gyönyörű idő lesz ma, így újabb kisérletet teszek a fürdőruhás kertészkedésre, csak előtte lejógázom a napit. Izgulok kicsit, hogy utána milyen idő lesz. :)

Reggel napsütésre ébredtem, na mondom végre! Kirongyoltam a kertbe, bikinit húztam, hogy na most aztán cigányulok, gazolgattam, ez-az, aztán egyszercsak besötétedett a szürke fellegek miatt, és most ismét itt ülök télikabátban, vacogva.

Mostanában derékszögben közlekedek, mert rengeteg a kapálnivaló, de imádom. Pont jót tesz mellé a jóga. Valami haladást észlelek egészségügyi téren és ez jó.

A sarkantyúkámmal fogalmam sincs, mit tegyek, ő nem a barátom és rajta a gyógytorna sem segít.

A múltkor sok pillangóvirágom lett, elajándékoztam őket, még most hétvégén is vettem ki, és bár elvárások nélkül adtam, az egyik csaj hozott egy óriási szatyor sárgadinnyét grapefruittal... úgyhogy most bőszen gyümölcsöt eszek.

Reggel húzkodtam ki retket, meg újhagymát, metszőollóval levágtam a felesleges részeket (lusta voltam késért bejönni, na), megmostam a kerti csapnál és az volt a reggelim. Egyik kézben hagyma, másikban retek, közben gyönyörködtem a birtokban és erősen flow életéreztem.

Egy rozsdafarkú pár a múlt héten beköltözött a tornác alá egy régi fészekbe, nagyon örülünk nekik, ki is pakoltunk onnan mindent, hogy ne zavarjuk őket (igen, nálunk ez így megy...) és nagyon figyelek rá, hogy a cirnyók véletlenül se tudjanak oda feljutni, követtem már el egy-két bakit az évek folyamán, amivel akaratomon kívül ártottam.

A pipacsosokat lekaszálták, szomorú voltam miatta, de a kertben van még belőle és nagyon szép. Ami nagyon jólesett, a hentesünk személyesen is gratulált, hogy milyen profi fényképeket csinálok, pedig hát mobillal készülnek, de ezek szerint sikerül átadnom, amit szeretnék és ennek nagyon örülök.

A kerítésnél a tavaly kapott lonc izgatottan növöget és már virága is van, imádom, mézédes, és virágoznak az idei levenduláim és rózsáim is... gyönyörűek a kétszínű virágaikkal és nagyon illatosak is.

Tetű rengeteg van, még a tetű is tetves... bár ellene vagyok, de muszáj volt permeteznem, mert totálisan kicsinálják a növényeket, de ami fontos, a szer a méhecskéket nem bántja.

Bubu hétvégén is volt bulizni, most hétvégén is megy és talán majd utána hétvégén az apját is meglátogatja, igen, március eleje óta most. Nem kapkodja el.

Szóval, összességében minden nagyon hepi, csak a vadkomlóval vannak mindennapi harcaink, hiába irtom, nő, mintha kötelező volna. Az az egy növény, amit kifejezetten rühellek. Persze lehet, hogy van több is, de most ez az aktuális.

Nos, mint látjátok, sok témám nincs, csak a kert és a birtok. Addig jó :)

A binyigli a múltkor szabaddá tette önmagát és kiborultak belőle a virágok, de magukhoz tértek.

Rózsáim

Őt nem tudom, hogy ki, csak úgy nőtt, hogy nem is ültettem el... lehet, valami madár ajándéka. Nekem tetszik.

Őt a kerítés melletti árnyékos részre ültettem és meglepetésemre nem ment tönkre, hanem újabb virágot hozott. Jó lenne, ha végre megmaradna és jövőre is virágozna - primula.

Örömmel fedeztük fel, és így a lelkem is megnyugodott kissé, hogy vannak őzeink, úgyhogy mostanában ismét a birtok végéről szoktuk őket kukkolni, ahogy itt sétálgatnak fel és alá. Két lány, egy fiú.

Volt szivárvány valamelyik nap.

Pipacsok - nem tudok betelni velük

Találtunk egy rózsaszín pipacsot a pirosak között

Valamelyik nap hedonizáltam, a birtok végéből visszatekintve ilyen a kert.

Őt a szántóföldről loptam... szerencsére túlélte, megmaradt és szépen virágzik. Imádom a kamillát.

Kakukkfüvünkön az édes kis méhecske

Ő az a pipacsmező, amit a birtokról is látunk, egy utcával (dűlővel...) arrébb van.

Na, volt egy kis dörgés, most ismét süt a nap... ki tud kiigazodni ezen az időjáráson, de komolyan? Próbálok tovább gazolni. :)

Pussz mindenkinek :)