M. időnként úgy viselkedik, mint egy gyerek (igazi férfi) és olyankor én átváltok "anyába" - de mindig mondom is neki, hogy hé, nem vagyok az anyád - tegnap is volt egy ilyen kis évődésünk. Végigsimított az arcomon és közölte, hogy "pedig ha tudnád... én lennék a világ legboldogabb embere, ha ilyen anyám lenne, mint te"...
Egy kicsit a szívem szakadt bele...
(borzalmas anyja van, borzalmas gyerekkora volt, anyja 16 évesen otthagyta, hátra se nézett... azért siklott úgy ki az élete...)

Ma reggel a facsén láttam egy képet, amire az volt írva, hogy "legyél olyan szülő, amilyenre neked lett volna szükséged, amikor gyerek voltál!"... ezen mélabúsan kicsit elmorfondíroztam, hiszen nekem pont ez a feltett szándékom.. aztán elküldtem a fiamnak, "igyekszem" kiegészítéssel, mire azonnal jött a válasz:" nagyon jó szülő vagy <3" "szeretlek, szép napot!".. megkönnyeztem. Ennél több nem is kell a mai napon a boldogsághoz.
..
A konyhai robotgépem már évek óta kipukkant, ami eléggé megnehezítette az életemet... persze, lehet kézzel is tojáshabot verni, de azért jóval nehezebb és nincs kéznél mindig férfi.
De helyette ott van a fúrógép. Remek konyhai robotgép! :)

Megvolt az idei utolsó nagyon nehéz ülésünk. Jövő héten hétfőn még lesz egy, de akkor én beteg leszek. Igen, így előre tudom, ugyanis akkor megyek a szívterheléses vizsgálatra és mivel fönci tuti, hogy nem engedne el, így a kolléga-kisföncivel ezt találtuk ki. Irtó jó fej a csaj, szakmailag is a kisujjában van minden és emberileg is ott van és már szeptemberben megmondta, hogy akármi is lesz, megoldják nélkülem, mindenképpen eljutok az orvoshoz és ezért hazugságban is képes résztvenni. Értékelem nagyon, bár szomorúnak tartom, hogy ez a banya még orvosi vizsgálatra sem engedne el (volt rá példa...).
Mivel a teljes előkészítésben részt veszek, csak a jelenlétemmel nem tisztelem meg a miniszter urat, akit meghallgatunk.
Kicsit aggódok, ugyanis a gyógyszert nem szedem, amit felírtak nekem (pulzuscsökkentőt) és ha ez kiderül, biztosan "kikapok", de ki fogok állni magamért. Jól vagyok, nem tartom indokoltnak a gyógyszer szedését, igaz, vannak napok, amikor nagyon nem vagyok jól, de keresem az okokat, hogy miért és keresem a módját, hogy lehet ezen változtatni. Az általam hibásnak kikiáltott asztma gyógyszert letettem, a kávét letettem, szerintem már ez is nagy szó. Iszom a szívnyugató teát és igyekszem tudatosan nyugtatni magam, amúgy érdekes módon lehet, hogy hatásosan, ugyanis határozottan sokkal kevésbé szorongok mostanában, mint régen - szerintem ez is egy pozitívum. Mérem szorgosan a kölcsön vérnyomásmérővel a vérnyomásomat/pulzusomat, és vannak kilengések, de általánosságban nem vészesek az eredmények. Amúgy meg itt van doki, akihez fordulhatok, ha esetleg rosszul volnék. Van nála EKG gép, le akartam menni hozzá egy vizsgálatra, de elfelejtettem. Ennek biztos a marcipános lidlis csoki az oka.

Ma hívott a bankból egy nő, régi jó beidegződés szerint majdnem összesz.rtam magam, de közölte, hogy ő az én személyes banki ügyintézőm és van néhány ajánlata számomra és ha lesz időm, fáradjak be a bankba... aha... hát, majd, ha lesz időm, befáradok, de az nem most lesz. Valakinek volt már ilyen élményben része? Miről szól a történet, Gondolom, valami hitelt akarnak karácsony előtt rámsózni - ami mondjuk érdekes lenne, mert szerintem én aranykártyás BAR tag vagyok. Valahol amúgy jó érzés, hogy ajánlatokkal bombáznak (még ha ilyenekkel is), ha a bank egy potenciális ügyfelet lát bennem, az csak jó lehet - keményen megdolgoztam/dolgozok érte.

Nem akartam a könyvtárból könyvet kihozni, de egyre mégis rábeszélt a nő...  Mert hogy író-olvasó találkozó lesz, hát mondom, nem ismerem az írót... hozzak ki egy könyvet tőle.. kihoztam... ilyen rossz könyvet is régen olvastam.
Nagyon sok a rossz írás, borzasztó, hogy kik adnak ki könyvet... tényleg csak annak örülök, hogy nem fizetek a könyvekért, így csak köszönettel visszaviszem és igyekszem gyorsan elfelejteni ezt az agyszennyezést...

Egy egész hétvége gyerekek, szombat pedig M. nélkül... maga a földi Paradicsom.
Szombaton egész nap énidőm volt... ezalatt szorgosan mostam/főztem/takarítottam, na meg ismét hoztak fát - de még ez is más úgy, hogy magam vagyok és senki mással nem kell foglalkoznom. Délután Anikó barátnőmmel elugrottunk a Közösségi Központba, ahol mozgó-mozi nap volt és megnéztük a Múlt Karácsony című filmet. Eleinte nem tetszett, de aztán, ahogy előbújt a csavar a történetben, egészen más színezete lett a dolognak és akkor már az én véleményem is megváltozott. Emma Thompson nem csak rendezője a filmnek, hanem egyik szereplője is. Zseniális színész/nő, én nagyon szeretem, itt is jót alkotott.
Vasárnap M. is itthon maradt, így édes-kettesben töltöttük a napot - kinéztünk a piacra, ott sétáltunk egyet, aztán bepakoltuk a fát, meg sokat fel is darabolt - néhány jó vastagot kivettünk ülőkének a tűzrakó mellé, illetve ismét találtam egy odvasat, az természetesen az enyém, virágtartó. Ezzel el is ment a délelőtt, utána sétáltunk egy rövidet a kutyával, majd pihiztünk.
Igazán nyugis hétvége volt, jó volt.

Közben kitaláltam M. karácsonyi ajándékát is, ami egy asztali grillező/raclette sütő lesz. Mivel nyáron mindig bográcsolunk/grillezünk, mert imádja, így talán ezzel kibírja tavaszig, amikor újra tüzeskedhet.  És mivel a családom két főből áll, a fiamból és M-ből, így a karácsony részemről le van tudva.
A karácsonnyal amúgy már most tele van a butykosom, ebben élik ki az emberek a frusztrációjukat vagy nem tudom, nem is a karácsonyról szól a történet...  mindenhonnan folyik a kinekgiccsesebbadíszítése című játék. Engem megőrjít a szeptemberi szaloncukor és az is, hogy pont a lényeg veszik el azzal, hogy már októberben a túldíszített karácsonyi dekorokat kell nézni mindenhol..
Hát, mi továbbra sem giccsesítünk otthon. Majd az adventi időszak alatt én is biztos kidobálom a díszeket, de csak módjával, ahogy szoktam. De most még nincs advent.