Az újabb zaklatási ügyek folytán azt kell, hogy mondjam, hogy tökre kiakasztó, hogy még mindig nagyfokú áldozathibáztatás van, a nők részéről IS, az elkövető pedig bocsánatot kér ugyan, de úgy, hogy süt belőle az, hogy nem érzi magát vétkesnek...mert hiába a női egyenjogúság, még mindig egy rohadvány, hímsoviniszta társadalomban élünk, ahol csakis a nő lehet hibás, ha zaklatják..

Fiatal lányként nekem is volt részem zaklatásban, és nem tudtam kezelni.. azonnal jött a szégyen, hogy biztosan valamit én csinálok rosszul...

Itt bent is van ilyen kolléga... 50 körüli és szemrebbenés nélkül és nyíltan zaklatja a huszonéves fiatal kolléganőket, nyílt célzásokat, vagy megjegyzéseket tesz a testalkatukra (milyen jó segge van...), vagy akár privát üzenetben randira hívja őket... A lányok meg nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem értik ők sem, én sem, hogy egy ötvenes hapi mit akar a húszéves lányoktól... hiába mondom nekik, hogy jelentsék, hallgatnak... azonnal azon gondolkodnak, hogy nem ők viselkednek-e kihívóan, majd zártabb ruhában járnak (mindegyik tisztességes, csinos és nem kihívó!) és (!) hogy milyen következménye lesz a visszautasításuknak, mert természetesen azt is bevetette már, hogy ő jóban van a föncivel - a magam 44 évével már máshogy kezelem a helyzetet, de "sajnos" engem nem zaklat, pedig megtudná, hogy mi a magyarok Istene... próbálom óvni a lányokat amikor a közelben van, de tudom, helyettük nem harcolhatok, helyettük nem jelenthetem az esetet, így minden erőmmel azon vagyok, hogy velük elhitessem, nem ők a hibásak és nem nekik kell szégyent érezni...

A minap, amikor a nyilvánosságra került a nő esete, akit szó szerint péppé vert a volt hapsija és  ott is arról szólt a fáma, nők részéről, hogy "mi rosszat tehetett, hogy így elverték". Emberek, NŐK, normálisak??? A hapika nincs a sitten, vígan éli a világát, naná. A nő meg retteg, mert ha a fickó rátalál, vége... egy, csak egy ember volt talpon a vidéken, a ketrecharcos hapi, aki kihívta, hogy ha verekedni akar, vele tegye... és nyíltan kimondta, ha az ő családjában, szerettével történne ilyen, megölné a támadót... férfiakban nagyobb az együttérzés, mint némely nőben.

Mérhetetlenül dühös vagyok, amikor azt látom, hogy nők sem állnak ki a nők mellett, hogy nincs bennük együttérzés, hogy ők is a nőt hibáztatják, hogy a férfiaknak ezer a mentségük, a nőknek meg ezer a vétkük... hogy a nők nem mernek szólni, feljelenteni, bejelenteni a szégyenérzet miatt... hogy fiatal lányok, hogy érzik magukat megalázva és hogy vesztik el a hitüket a normális világban, amikor ilyennel szembesülnek.... hogy állítólag demokrácia van meg egyenjogúság, de valójában még mindig az ókorban élünk, ahol a nő csak egy szexuális játékszer, hogy kevés a Férfi, az Igazi Férfi, az óvó, a védelmező, az erejét, hatalmát jó célra használó.

Szerencse, hogy nincs lányom, mert ha vele történne ilyen, biztos, hogy a sittre kerülnék. 

Volt a gyereknek egy régi macinacija, amit átalakítottam párnának. Bevarrtam a lábszárak végeit, szivacsot raktam bele (-->hengerpárnák, és a "fenék" részbe pedig egy kiszuperált kispárnát, majd a derekát is összevarrtam. Nagyon kényelmes, amolyan "ölelgetős" párna, nekem azért jó, mert támaszték is hátnak/hasnak/lábaknak (én úgy alszok, hogy a paplant mindig "átölelem" és támasztéknak használom, illetve a két lábam közé rakom, mert úgy kényelmes), illetve a fejemet is jól támasztja, pont váll magasságú, a gerincemnek jót tesz (valahogy párnában sehogy nem találtam nekem megfelelőt). Teljesen úgy néz ki, mint egy szoptatós/kismama párna - csak nadrágból. Csak mivel újrahasznosítás eredménye, így tök ingyé'.
Dávid először furán nézett, aztán kipróbálta és vissza se akarta adni, mert "anya, ez tényleg nagyon kényelmes"!

Elkaptam a gyerektől a betegséget, fáj a torkom és folyik az orrom és nyűgös vagyok - bár utóbbi lehet, hogy még mindig a fáradtság miatt van, egyszerűen képtelen vagyok kipihenni magam... tegnap a kályha mellett, a 25 fokban fullra beöltözve vacogtam - nem tudom, hogy a betegség, vagy a fáradtság miatt.
Tegnap voltak volt sóginőék, ismét bográcsoltunk, jól sült el és a végén Királyfi ment velük kocsival, így megkönnyebbedett az útja vissza a koleszba.
Füles ismét fogott egy patkányt, azt mondja M., szerinte volt egy kilós is... hetente fog egyet, ami igen csak aggasztó - nem az, hogy megfogja őket, hanem az, hogy vannak. Egy ideig azt hittük a cicák ilyen kemények, de Fülcsiben vannak rejtett vadász-tartalékok.
Ma megint bejelölt facsén egy hapi - én biztos ami biztos, mindig rákérdezek, hogy miért is, mint kiderült, kallernak nézett, akinek ő tetszik... biztosítottam róla, hogy egyik sem igaz, majd miután közölte, hogy de azért gyönyörű vagyok (aha, profilképemből egyértelműen kiderül...) diszkréten nem küldtem el a francba, hogy az adatlapján "eljegyzett" titulus díszeleg és úgy csajozik.
Szépen sorakoznak az ismerősnek jelöléseim, törölni nem akarom őket, hogy ne jelöljenek újra, visszaigazolni meg nem fogok akárkit, többek között olyanokat, akik "láttak már valahol", vagy ezer éve kollégák voltunk, vagy "nemismerjükegymástdeszeretnemegismerni". Azonnal eszembe jutott egy kép, amit közhírré is tettem...  Plusz, most ismét töröltem néhány embert a listámról (pedig nincs sok ismerősöm). Ha belegondolok, az igazán hasznos ismerőseimet egy kezemen meg tudom számolni... (a hasznost értsd úgy, hogy tudunk egymással kommunikálni és az utcán is köszön, ha meglát, mert tudja, ki vagyok...).
Itt bent is szarul kezdődött a nap, remélem ennél már csak jobb lesz. Ma nem én leszek a tévében, hanem a kis kollegina, mert ő ment fel bizi ülésre, egyszerűen nem éreztem magamban az erőt... szívem szerint lefeküdnék a sarokba aludni, vagy nyüszögni, mint egy árva kölyökkutya.

M. fia ismét lejött szombat este M-mel, aki már aznap este kiborult tőle, én meg széttártam karjaim, hogy az ő fia, ő dolga... mindig elmondja, legközelebb nem jöhet le, és mégis lehozza, kezdjen vele amit akar. Részemről a teljes elszakadás megtörtént és eljutottam odáig, hogy jókat röhögök.

- Péntek este M. mondta neki, hogy gyújtson be - begyújtott, majd kiment a házból, a tűz kialudt. Aztán másodszor is mondta neki, hogy gyújtson be.. begyújtott, telefonozott mellette, a tűz kialudt.
- Tegnap Orsiék kérdezték, hogy hol/merre lakik (hogy őt is kocsival el tudják vinni), erre ránézett az apjára, nem értette a kérdést és, hogy mit kell erre válaszolni, majd mint egy ovis ráváta, hogy Cserei utca 49. ... néztek rá, hogy oké, de hogy lehet oda eljutni? Na akkor végképp nem tudott mit mondani... (pl. hogy Zugló vasútállomástól egy megálló, vagy az 1-es villamos vonalán van, vagy a Puskás stadiontól egy megálló...).
- Aztán kiderült, hogy valami szakmai suliba akarná továbbküldeni az anyja tovább tanulni. Mondta M., hogy ott a felvételi elbeszélgetés lesz és mondja el neki, hogy miért szeretne festő lenni - megvonta a vállát.
Persze az anyja sem olyan boldog tőle, már mondta neki, hogy jöjjön az apjához lakni. Na mondtam M-nek, egy napig nem bírom a fiát elviselni, és nem érdekelnek a következmények, de hogy NÁLAM lakni azt tuti nem fog, az fix, mert ez esetben ez nem egy közös otthon, hanem az én házam. 
- Tegnap beszélgetés közben szóba került, hogy a fiatalok a szex témakörében milyen kiképzettek, mire lelkesen bólogatott, hogy igen - apja ránézett, hogy ja, bezzeg a jegyautomatát nem tudod kezelni, mire vigyorgott és vállat vont. Mondtam neki, örülök, hogy még büszke is vagy a butaságodra, mire megvonta a vállát és vigyorgott.
Persze az is kiderült, hogy az anyjáék most nem mennek kanadába, csak márciusban talán, amiről anyuci elfelejtett M-nek szólni, sőt, továbbra is várja a maradék pénzt M-től, a repjegyre.. én meg őt is kinevettem, hogy megérdemli, hogy a nőci a mai napig ilyen profin le tudja húzni egy csomó pénzzel (pedigénszóltam...).
Hogy a Vilma által használt formátumban búcsúzzak el,
üdv.: én, az élesített bomba