A tegnapi nap mindenért kárpótolt.
Nem is a hatodik, hanem a negyedik sorban ültem és direkt a szélére vettem a jegyet, a legjobb hely volt, ami létezik... az előadás zseniális volt, én pedig maximálisan elégedett.
Ott ülve majdnem sírtam... a hálától... két évvel ezelőtt a "zs" szektor ezredik sorából néztem a kivetítőn, mert élőben egy hangyányi volt, és vágyódva néztem a küzdőtéri embereket, hogy milyen jó lenne ott lent lenni... de akkor még úgy voltam vele, nagyon drága... idén meg már büszkén és boldogan, irtó hálásan ültem ott, a negyedik sorban és jó volt felnézni a "zs" szektor felé, hogy "honnan" indultam.

Három szelfi készült, mindegyiket Cesar csinálta, viszont kettőn nem vagyunk rajta, mert sietett.. az elsővel nagy boldogan kitörtem a tömegből, ott vettem észre, hogy rossz a kép, na törtem magam vissza... majdnem elsírtam magam... de érdekes módon az egyiken a fényben egy mosolygó smile látszódik... a harmadik viszont végre sikerült. Minden jó, ha jó a vége, csak megvan a kép, amire annyira vágytam.
Ok., lehetne jobb kép is, de nekem ez így is egy csoda... egy képen vagyok vele... hihetetlen energiái vannak, fantasztikus egy hapi és még a humora is csodás.
Nekem egy követendő példakép, ő az igazi motiváció (nemaszabópéter) hogy így is lehet élni... sőt, csak így lehet. 
Legközelebb irány a VIP páholy. :)

A másik, ezzel kapcsolatos örömteli élményem, hogy tudtam venni souvenírt... eddig akármikor voltam koncerten, örültem, hogy a jegyre volt pénzem, nem hogy még szuvenírre... így gazdagabb vagyok egy nagyon jó minőségű "szatyorral", amiknek szinte rabja vagyok, gyűlölöm a műanyag nylonokat, ritkán veszek - érdekes módon a szatyrot nylonba akarta tenni a néni... ezen kívül egy kulcstartót is vettem, ami a rajta lévő szavak jelentése miatt bír jelentős energiával és persze egy bögre is kellett...
Meglepő módon amúgy nem voltak drágák a termékek, pláne, hogy tényleg betyárjó minőség.



Éjjel egyre értem haza, fél kettőkor aludtam, fél ötkor keltem.
Alig várom, hogy hazaérjek... eldöntöttem, hogy pihenek, de persze nem fogok, mert ezer a dolog.

Gyanítom a gyógytorna ismételt hiánya, de nagyon fáj a csípőm és az onnan eredő ideg (?) miatt a térdem is, eléggé nehézkessé vált a mozgás - kriplinek érzem magam, a hátam is fáj.

Találkoztam a csajszival is, nagyon kedves, de sok közös témánk nincs.

Dávid ma megy egy barátjához, holnap jön vissza.
Vasárnap jönnek ex sóginéniék, bográcsolni fogunk.

Nagyon rosszul alszok napok óta és a kialvatlanságom egyre erősebb... ennek köszönhetően a toleranciám, türelmem eltűnt... valahogy össze kell szednem magamat, mert konkrétan az ideg robbant szét.. most különösen idegesítenek a buta, illetlen, kulturálatlan emberek (akikből elég sok van), a negatív energiák... a hazugság...
Tegnap az Őrangyalaim is megérdemelték a sört este... innen kilépve először majdnem egy biciklis csapott el.. szabályosan mentem a kereszteződésben, megvártam az autót míg elmegy és figyeltem, de mégsem láttam a kivilágítatlan biciklistát, aki ezerrel repesztett, akkor vettem észre, amikor tőlem egy centivel állt meg... még én kértem bocsánatot, pedig ő volt a hibás, se lámpája nem volt (már sötétedett), se nem fékezett le a kereszteződésben, pedig ott nekem van elsőbbségem... itt pesten - is -  amúgy is úgy mennek a bringások, hogy kész életveszély.... az autós hiába fékez a zebránál, ezek jönnek mint a barom, nem ismerik a kreszt vagy mi...  aztán a zebránál, a másik kereszteződésben egy nő az esernyőjével billegett, majdnem kilökött a másik kocsi elé, jó, ő bocsánatot kért... ja és hazafelé is jó, hogy figyeltem, mert a 4-esről kanyarodott le egy nagy autó, persze nem ám lassítva, hanem totál sebességben, az út meg keskeny, szóval jól jártam, hogy gyorsan lehajtottam az út szélére a bringával...   még jó, hogy azt álmodtam, hogy meghalok..kösz a tegnapi munkát, Őrangyalok!

Nincs is jobb időpont az ébresztő csörgésére, mint amikor az ember eldönti, hogy mindenkinek az a legjobb, ha ő most megy, és meghal - és már úton is van meghalni (pedig élni akar). Hogy mi okból, arra nem emlékszem, de nem depresszió vagy ilyesmi, hanem konkrétan azért, mert az mindenkinek - főleg a fiamnak - jó.
Néha lehet örülni az óracsörgésnek is.

Pénteken fodrászoltam, jólesett.
M. megbeszélte a fiával, hogy együtt jönnek.. felszállt Monoron a vonatra és hívta a gyereket, hogy hol van.. erre az közölte, hogy ott ül, hátul.. egy szóval nem mondta, hogy ja, amúgy rossz vonaton.
Ugyanis olyan vonaton ült, ami Ceglédig meg sem állt... az apja mehetett érte Ceglédre. Nem az a baj, hogy rossz vonatra szállt, hanem az, hogy hazudott és sumákolt, ráadásul utána nem az apját hívta, hanem az anyját.... azon, hogy még arra is képtelen, hogy a visszafele jövő vonattal visszajöjjön, már meg sem lepődtem. 
Hétvégén megint voltak dolgai, de már lesz.rom. Idegeskedjen az apja rajta, idegeskedett is, én csak annyit mondtam, hogy ha ő se bírja, nekem miért kellene... Tegnap megint megkönnyebbülve tette fel a vonatra, aztán órákon keresztül azt hallgattam, hogy mennyire képtelen elviselni, hogy ilyen a fia... én mostam kezeim, az ő fia, nem az én dolgom, kezdjen vele, amit akar. Így felfogva sokkal jobb a lelkemnek. 
Dávid is itthon van, meg van fázva, így maradt is itthon, nem ment vissza a koleszba. Hívta apját, hogy szerezzen orvosi igazolást, az azonnal megígérte, hogy szerez és közölte a gyerekkel, hogy de haza ne menjen, mert a Máté is beteg volt és még visszafertőzi. Nem mintha haza akart volna menni, de azért ***
A konyhai csap kicserélésre került, mert már nagyon régi és rossz volt, most egy szép, új csapunk van, egészen más a konyha kinézete is.
Vettem Ricorét, azt bírja a szervezetem.. ugyan nem igazi kávé, de még nem volt időm minőségi pótlékot keresni, úgyhogy most ez van.
A Pennyben meg ennek örömére árulnak most kávészemeket étcsokiba mártva... a gyenge pontom.. naná, hogy vettem, de jobb híján a kollégákat tömöm vele.. egy-egy szemet megeszek, de figyelek, hogy ne vigyem túlzásba.
A héten lesz a Cesar Millan előadás, csütörtökön.. hihetetlen, hogy már februárban megvettem a jegyet, akkor még messzinek tűnt, de máris itt van az idő... nagyon várom.
Ma lesz egy kis túlóra, de nem vészes, amúgy meg tök álmos vagyok.