Tegnap átjött az "öreg" barinőm és megdicsért, hogy milyen szép a kertünk. Ez igen jólesett, ugyanis mi szeretjük (imádjuk) és szépnek is látjuk, de nem látjuk annyira szépnek - mint ahogy elképzeljük álmainkban.
Aztááán, mivel még mindig lelkesen őrizgetem a 12ezres fa utalványt, a hétvégén fát veszünk, méghozzá 10 mázsát és abba beleszámoltatjuk az összeget.
Aztááán, hétvégén cserepes növényrendezés lesz, remélem kapok nálunk is cserepeket, mert a "gazok" kinőtték a régieket, na meg a kinti virágokkal is kezdeni kell ezt-azt, leginkább téliesíteni kell őket, ma reggel 3 fok volt otthon.... A lidliben is van erika akció, na meg pilisen is ott a gazdaboltocska, akiknek van képük kérkedni és facséra kitenni mindenféle cuki erikákat (csarab), meg árvácskákat meg mindenféle téli kerti gizeket gazokat. Hát nem szégyenlik magukat, kísértik szegény asszonyokat a pénzköltésre?
Aztááán... a héten minden nap hoztam be kaját - gyümölcsöt, főtt ételt, amiből mindig maradt. Mindig eldöntöttem, hogy másnap nem hozok, aztán elfelejtettem és hoztam. Ma van a maradék megevő nap, úgyhogy konkrétan egész nap eszek - de mivel a (magas víztartalmú) gyümölcsből van túltengés, így túlenni nem fogom magam.
Most éppen (görög) dinnyét eszek. Ugyanis a mi dinnyénk most ért be - a sárga és a görög is. A görög kis cukker, picikék maradt, mint egy sárgadinnye, de isteni finomak. Jövőre valamit változtatni kell, hogy nagyobbacska legyen, bár így pont egy adag és végül is tök finom (miért is akarok változtatni?).
Az új asztmagyógyszerem - ami tabletta - beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sokkal jobban kapok levegőt és az allergiás tünetek is csökkentek mióta szedem, így nem kell vennem külön gyógyszert. Persze az éjjeliszekrényen tárolom, mert amúgy elfelejtem bevenni, de tegnap este emígy is elfelejtettem bevenni.
Jövő héten csütörtök-péntek ki tudtam venni két nap szabit, így a 24 órás vizsgálatra nyugiban el tudok menni, ráadásul így, hogy nem kell sietni, pénteken az eredményhirdetés után bemehetek a turkálóba is. Úgysem kapok semmit, mert hétfőn van árucsere, addigra elvisznek mindent. Na jó, ez nem igaz.. voltam én már csütörtökön ott és tudtam vásárolni, nem is keveset... ráadásul minden nap csökken az ár, így pitiáner összegért. Nyári ruhám sok van, most már az ősziből kell betárazni, ugyanis nincs egy rongyom, amit felvegyek, de hát nőknek magyarázzam az élet nehézségeit (amúgy atéli ruháim tényleg leharcoltak).

Láttam chansonnál Kedi - Isztanbul macskái című dokumentumfilm megosztását, el is kezdtem nézni, hát imádom. Nekem már cicás filmet nézni is megnyugtató.

https://videa.hu/videok/film-animacio/kedi-isztambul-macskai-feliratos-dok.film-47ivVzm1TuLhTKix?fbclid=IwAR2v2RjMszgG_guurXmJXLnryqE-CBec1zu1a7XUPwAjo2fq9KJYYgn10HM

Aztán van még egy nagyon érdekes videó (ez rövidebb - és keményebb), ami arról szól, hogy a lebombázott Aleppóban turistáskodott egy lány, és levideózta az egészet. Veszteségekről, reményről és újjászületésről is szól ez a nem mindennapi videó Aleppo romjai között. Nagyon érdekes, megérintő, ha van időtök, nézzétek meg.
https://hvg.hu/elet/20190919_A_lebombazott_Aleppoban_turistaskodott_egy_lany_es_levideozta_az_egeszet


És végül tanácsot szeretnék kérni. Életemben először megyek temetésre, mármint mióta felnőttem, egyedül, önállóan - azaz konkrétan búcsúztatóra, egy kis urnát helyeznek a földbe - és abban szeretném, ha tanácsot adnátok, hogy milyen virágot illik vinni? Rákérdeztem, de az volt a válasz, hogy "mindegy"- kösz, ki vagyok segítve... ti mit tanácsoltok? Gondolom koszorú felesleges - azt a család szokta (vagy nem?), én egy szál virágra gondoltam - a média hatása, a tévében azt látom, hogy egy szál fehér virággal mennek az emberek temetésre, de nem tudom, az nem snassz vagy sértő így nem celebeknél? Halál komolyan mondom, fogalmam sincs az ezekkel kapcsolatos szokásokról. Segítsetek nekem!

Használja valamelyikőtök a Simple alkalmazást?
Nem vagyok OTP-s, így NFC (telefonnal való) fizetést nem tudom használni, de van benne számos másik lehetőség, ami viszont tetszik - például, hogy a hűségkártyákat lehet regisztrálni az alkalmazásban és akkor nem kell magammal cigölni a kártyakészletet mindenhová, mert elég a telefonban bemutatni a kódjukat. Ez egy nagyon vonzó opció számomra, csak kérdés, hogy valaki ismeri-e, használja-e és mik a tapasztalatai (pl. boltokban is működik-e a rendszer).
Köszi :)

A csütörtöki csapatépítő nagyon tanulságos volt és jó.... is lehetett volna, ha fönci nem adja önmagát. Elvileg szabad program volt, nem voltak külön csapatépítő programok és mindenki azt csinált, amit akart. Nyilván mindenki a saját kis társaságával elvolt és jól beszélgetett, mi is - még mindig a törzskarosokkal ülünk össze és hát van, ami van, a mienk a legjobb kedvű "bulitársaság", így oda szeret mindenki jönni - közben fönci csúnyán nézett, majd odajött és ránk parancsolt, hogy te oda, te amoda, te meg amoda-amoda mész beszélgetni (és más társaságokhoz irányított minket....)... néztünk rá, hogy elgurult a gyógyszere, vagy mi? Tényleg felnőtt embereknek akarja megmondani, hogy kivel beszélgessenek? Aztán Istvánnak, a helyettesének büszkén újságolta, hogy szétverte a csapatot, na, ő is nézett rá és mondta is neki, hogy "Nanemááááá M., ne csinálj ilyet"! Természetesen nem teljesítettük a parancsot, csak úgy csináltunk, mintha, pedig dehogy, és ezt persze István az Isten is látta és jót mulatott rajtunk...
Jó, hogy nem a törzskarba kell már bejárnom dolgozni... sajnos fönci ilyen, nem bírja elviselni, ha látja, hogy milyen jól kijövünk egymással - engem ki is néz onnan, de hát kit érdekel, engem ugyan nem.

Most, hogy a lányával kb. egyidős kis kolléganő megházasodott, ráadásul a Seychelle-szigeteken, tré a helyzet, ugyanis egyrészről személyes sértésnek veszi a külföldi esküvőt - hogy nem tudott menni, nem lett meghívva... másrészről megint azzal szembesült, hogy az ő lánya sosem fog férjhez menni. De hát nehéz is lenne ilyen kvalitásokkal.
Úgy képzeljétek el - muszáj elmesélnem a legújabb sztorit - az egy dolog, hogy a 38 (38!!!) éves lányával bemegy a nőgyógyászhoz (bár nekem az is gáz), de az, hogy Annát kéri meg, a  huszonéves titkárnőjét (vagy bárkit is kérne meg...), hogy magyarázza el a lányának, hogy kell a kúpot használni... na ettől kiégtem.

Ma reggel botrány volt fent, ugyanis a kollegina, aki miatt a fönci aljas mód bánt velem, hogy majd ő a hiperszupercsúcsprofi, én meg a sz.r, úgy rontott el valamit, hogy ebből most már botrány is lett. Mióta itt van, látszik, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban (bár a szíve arany, tényleg, de munka szempontjából nem hatékony) és hibát hibára halmoz, de ma reggel konkrétan aki kocsival jár be dolgozni, nem tudott behajtani, mert rosszul adta le a behajtást... ezt meg azért nem viselik jól néhányan és nem voltak túl megértőek, szóval ciki van... az utóbbi időben amúgy az az érzésem, és azt hallom vissza (ami visszaigazolja a megérzést), hogy fönci megbánta már ezt a cserét, de hát ez van. A társaság hiányzik, de az a stressz, amit ő ott generál, az nem... van nekem elég egészségügyi utórezgése a vele töltött időnek.

Véleményem röviden:

Most ismét teljes munkaidőben dolgozunk, háááát... a jót könnyű megszokni ugye, a rosszat nem annyira, pláne, hogy a vonatközlekedés mostanában nincs a helyzet magaslatán. De nem panaszkodok, hiszen azért el vagyunk itt kényeztetve és azért én nagyon hálás vagyok... ettől függetlenül most sajnálom magamat egy kicsit.

Jó volt a hétvégi paintball, meglepően jó. Én féltem tőle a legjobban, de amikor ott voltunk, akkor már nem érzelmileg tekintettem rá, hanem feladatként. Azt meg remekül teljesítettem, magam is meglepődtem, hogy mennyire, sőt, a család elismerését is megkaptam. Fizikai szinten azt hittem, öt perc után kidőlök, de a négy felnőttből én voltam az egyetlen, aki mind a két órát végigcsináltam aktívan. Taktikailag pedig először megfigyeltem, ki-hogy játszik, majd követtem az ifjoncokat és szintén én voltam az egyetlen felnőtt, aki nem egyhelyben álldogálva, fedezékből lőddögélt, hanem mozogtam, ami nagyon sikeres eredményt hozott. M. amilyen nagy arccal ment oda, olyan csúfos kudarcot vallott, mert ő tényleg nem bírta fizikailag, öt percenként kiment tíz percet pihenni valamilyen kifogással és ráadásul a zrityója is szitává lett lőve.
Viszont a játék óta csodálattal néz rám, hogy milyen jó kondiban vagyok és milyen jól harcolok, ami nekem igen jólesik. Viccesen mondta is, hogy úgy véli, hogy párkapcsolatunk eltelt hat évében kapott minden rosszat most bosszultam meg és hát van benne igazság. :D



Volt sóginéni öltözött be a legjobban, szerintem még a vécéajtót is magára húzta, így neki nem voltak sérülései (meg hát egyhelyben állt végig, egy oszlop mögött), rajta kívül mindannyian hordozunk magunkon néhány gumilövedék nyomot. Kaptunk sisakot és mellvédet, de pl. M. több golyót is kapott azon a részen, ahol rés volt a mellényen, illetve a dinka hapsik kitalálták, hogy le is veszik a mellényt, így úgy is szereztek néhány nyomot. Amúgy nem fájdalmas, ha eltalál egy lövedék, inkább csíp, de mivel erősen csapódik be, így hagy nyomot. Az én bürkém nagyon érzékeny és örökké tele vagyok kék-zöld foltokkal, most is van néhány a combomon (de legalább tudom, hol szereztem őket),

egy van, ami nagyon rosszul talált el és fáj és csúnya is.

A játék úgy zajlott, hogy ha valakit eltaláltak, annak fel kellett emelnie a kezét és kiállni a játékból, amíg véget nem ér (általában öt perc alatt végetért egy játék), természetesen M. fia golyóálló, mert ő sosem tette fel a kezét (ahhoz képest tele van a teste golyónyomokkal), arra viszont nagyon büszke volt, hogy ő kiket talált el (mert mások viszont bevállalták, hogy eltalálták őket)... hát igen, a gyerek nem éppen az egyenességéről híres.. sokszor kapjuk hazugságon is, ez van, nem tudunk mit tenni ellene... most két hétvégét volt nálunk, de tegnap este ismét megállapítottuk az apjával, hogy most hetekig nem akarunk vele találkozni.

Volt sógornőmékkel remekül kijövünk, kicsit vicces a dolog, az élet iróniája, de hát ez van... a mostani program is remekül sikerült, a két fiú (mármint sóginéni új párja meg M.) totál egymásra találtak, úgyhogy már szerveződik a következő - két - program - egy nyárzáró bográcsolás, meg egy jövő évi prágai utazás.

Dávidom ismét leadta a rendelést a koleszos társaknak, úgyhogy tegnap pudingos sütit csináltunk - mármint ő - és azt vitt magával, na meg bográcsos malacpörköltet.
Azt mondta, hogy hétvégén megint ide jönne haza, de MUSZÁJ apjához is mennie, ugyanis sulikezdés óta nem járt náluk. Szóval nincs kedve, de teljesíti "kötelességét". Amúgy nagyon bejön neki ez az iskola, szereti, imádja és a kolesz is bejövős, sokkal rosszabbra számítottunk mindannyian.

Pé1 (ő egy volt szerelmem, talán még vannak, akik emlékeznek rá, azért Pé1, mert két Péter ismerősöm volt és így lettek rangsorolva) anyukája meghalt. Érdekes történet ez is, itt is a volt sógornőm az én vállamon sírja ki magát, szombaton vagy egy órát beszéltünk telefonon. Nos, abból, amit megtudtam, csak hálát adhatok, hogy én ettől a fiútól megszabadultam. Tudtam, hogy Jutka néni Cegléden van kórházban, és többször érdeklődtem felőle, de mindig azt a választ kaptam, hogy beteg, de nem gáz a helyzet... mivel jártam arra, megkérdeztem, hogy vigyek-e be valamit neki, Pé1 válasza azt volt, hogy nem kell, mert voltak bent nála és amúgy is műtik... nos, másnap feladta és örökre lehunyta a szemét. Jutka - ez a sógornőm - azt mondta, hogy nagyon örült volna, ha ő is tudja, hogy arra felé járok, mert örült volna, ha bemegyek én is - és anyukája is örült volna.

Jutkáék sokáig Pilisen laktak, de mivel a ház kicsi (két szobás), és a férje Sopronban kapott munkát, így oda költöztek. Pé1 egy ideig Pesten élt, aztán visszaköltözött Pilisre. Így, amikor Jutkáék elköltöztek, ő maradt az anyukájával...  
Megtudtam, hogy Pé1 teljesen kifordult magából, nem gondoskodott a nagybeteg anyjáról (aki mozgásképtelen volt), megmondták az orvosok, hogy az ő hibája és trehánysága okozta édesanyja halálát (volt, hogy napokig nem ment haza hozzá), vagy, a súlyosan túlsúlyos édesanyját körbepakolta édességekkel... elvette a pénzét és ahogy az anyja kórházba került, minden cuccát kidobálta, ráadásul valami hajléktalan nőt (aki meg alkesz) vett magához egy kisgyerekkel, és most ott tart a helyzet, hogy mivel a gyereket nem tudja elviselni, csak a nőt, a gyereket örökké bántja (fizikailag is), emiatt a nő le akar mondani a gyerekről (mert hajléktalan nem akar lenni), ja és Pé1-et beszippantották az illegális szerek is, emiatt totál agresszívvé vált mindenkivel...
Én ezekről a dolgokról nem tudtam, ráadásul mivel nem a Jutkától érdeklődtem sosem, hanem tőle, így most kiderült, hogy végig hazudott... Volt, amikor az édesanyjával beszéltünk, aki panaszkodott, hogy milyen rossz neki, hogy egyedül van, pénze sincs, erre ráírtam a Pé1-re, aki cáfolta és kiakadt, hogy az anyja milyen, hogy hazudik... hát, nem hazudott. Pé1 a temetési költségekbe úgy száll bele, hogy adott egy PlayStation játékot Jutkáéknak, hogy adják el és annyival járul hozzá a dolgokhoz, hát az szép... mi egy ilyen játék egy 300 ezres temetési költséghez képest... állítólag pincérként nagyon jól keres, ami lehet, hogy igaz, mégis elvette a pénzt az anyjától... na igen, mint tudjuk, a drog rossz...
Sajnálom, rossz dolog volt mindezt megtudni, rossz dolog látni embereket végleg lesüllyedni, elveszni - pláne, hogy pont az ellenkezőjéről tudtam, hogy megemberesedett, jó munkája van.... de tényleg annyira jó, hogy már nincs hozzá semmi közöm..
Azért nem semmi, hogy milyen hülye kapcsolatokat sikerült bevonzanom válás után, abban a sérült lelkiállapotomban... szerencse, hogy valakik nagyon vigyáztak rám és mindegyiktől megszabadultam..
Mivel nem Pilisen temetik el az anyukát, Jutka viszi magával Sopronba, egy urnában, de lesz egy búcsúztató valamelyik vasárnap, elmegyek rá...


Nem tudom, hogy lehet az, hogy a sóginőim a kapcsolat ideje alatt utálnak, utána meg ilyen jó a kapcsolatunk. A jelenlegi sóginőm is utál, hát én sem kedvelem őt, nem tudom, hogy sor kerül-e arra, hogy kiderüljön, szakítás után vele is jól kijönnék-e. :D

Múlt héten a pszicholáb Andrea elhívott a Kiscelli múzeumba Barta Lajos Túlélési stratégiák nevű kiállítására, ingyenes tárlatvezetéssel. Péntek délután 3/4 3-ra-ra volt megbeszélve az időpont, az útvonaltervező szerint oda is érhettem volna, csak hoztam a formámat: egy villamost elengedtem, ami jó lehetett volna nekem, illetve rossz úton indultam fel a hegyre, utána a másik irányba mentem, mint kellett volna, aztán végül a jó utat is megtaláltam, és mivel erre a helyre úgy lehet eljutni, hogy meg kell mászni ezer lépcsőt (legalább), hegynek felfele, a tüdőmet elhagytam félúton, szóval elkéstem, de szerencsére nem sok mindenről maradtam le. Andrea több ügyfelét elhívta, nekünk szervezték a programot kifejezetten - el is jöttek, de láthatóan annyira nem érdekelte őket a dolog, villámgyorsan elsprinteltek, én viszont nagyon élveztem, végignéztem-hallgattam mindent, amit lehetett. A kiállítás után ugyanott megnéztünk egy termet, ami egy régi templom volt, nem felszentelt, így nem volt kereszt meg mindenféle bizgerentyűk, de kalandos története volt, ugyanis raktárhelyiségtől kezdve mindenre felhasználták. A teremőr srác nagyon tájékozott volt, öröm volt hallgatni, amit mesélt. Én azt hittem, hogy ez a múzeum picike, de nem, nagyon alábecsültem, igazán méretes és nagyon érdekes dolgokkal van telepakolva.