Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat.
Nem arról van szó, hogy sikerülni fog-e, amit elterveztem, mert az egy percig nem lehet kétséges.
Eddig is ezen dolgoztam, csak sajnos hiába küzdöttem minden erőmmel, valahogy mindig olyan érzésem volt, mintha fejjel mennék a falnak újra és újra, ahhoz, hogy áttörjem végre... most, hogy ez a lelki gát eltűnt, ezzel együtt eltűnt a fal is, és kitárult a világ.
Mint amikor az erőtől duzzadó folyó áttöri a gátakat és szabadon, erővel telve veszi birtokába azt a területet, ami amúgy is az övé lenne.. Hiszen a folyókat is hiába próbálják szabályozni, kordában tartani, gátakat építeni, elfoglalni a területét - a víz az úr. Amikor eljön az ideje, kitör és visszafoglalja azt, ami az övé.
Mert az emberek nem tisztelnek senkit és semmit, azt hiszik, ők mindent és mindenkit szabályozhatnak. A természet pedig, amikor besokall, visszavág. Akkor aztán lehet pislogni, hogy áradás van, hogy az árterületekre épített házak elúsznak...
Most, hogy én is átszakítottam a gátat, ami körém épült, hasonló módon szerzem vissza a területeimet... aki az ártéren hiszi pöffeszkedve, hogy bármit megtehet, elsodrom... persze ez sokaknak nem tetszik, és próbálnak visszaszorítani a gátak mögé, de már nem sikerül nekik... már soha többé nem sikerül nekik.
Mert az emberek azt hiszik, hatalmuk van más emberek felett is. Ez csak addig igaz, amíg van, aki elhiszi, hogy másnak van hatalma felette... én már nem az utóbbi csoportba tartozok :)
Elképesztő változások történnek az életemben. Sokkal nyitottabb vagyok például. Az elméletem, miszerint az intro- és extrovertáltság mértéke egyenlő a lelki sérülések súlyosságával, visszaigazolást nyert. Eddig is, tudatosan dolgoztam azon, hogy ne szigeteljem el magam teljesen, de mostanában nem kell dolgoznom rajta... mert ahogy gyógyítom és gyógyul a lelkem, úgy kerül egyensúlyba ez is. Eddig is megláttam a világ szépségeit, de az embereket amikor csak lehetett, kerültem... most friss tekintettel, tágra nyílt szemmel nézek a világra, egy új oldalát meglátva... nyitott vagyok az emberi kapcsolatokra, az emberekre is, új barátságokra. Igen érdekes és jó tapasztalataim vannak. Vannak még hozzám hasonlók ezen a világon.
Önmagam képviseletébe sem kell annyi tudatos energiát fektetnem, ugyanis ez is természetessé vált.
Mentális erőm is visszatért... azaz, itt volt eddig is, de a bennem lévő fékek sokat tompítottak rajta, illetve sok erőmet vette el a küzdelem az életemért. Megérzéseim, metakommunikációhoz való képességem, az agykontroll teljesen természetesen való használata újult erővel tért vissza életembe.
Ma már teljesen biztos vagyok abban is, hogy a minket körbevevő világ valóban energia. Azt látjuk, amit a rajtunk lévő mentális szemüveg mutat. Az energia pedig irányítható, formálható, alakítható.
Én hittem abban a legvégsőkig, hogy amit én látok az nem lehet a valóság és most megláttam azt a valóságot, amiben végig hittem. Az engem körbevevő fizikai világot is már ez az energia szövi át és formálódik, alakul... végre nekem tetszővé.
Őrültnek hangzik? Őrültnek tűnik? A mentális szabadság egy kész őrület. Felfedezni a képességet, hogy a világ valóban egy energia és mi alakítjuk, egy kész őrület. Élni csak azért, mert jó, ez az élet értelme és kész őrület. Nem kell másmilyennek lenni, mint amilyenek vagyunk, nem kell másoknak megfelelni, ez is kész őrület... és ha belegondolok, hogy eddig mennyi rosszat teremtettem magamnak mások hatására, na ez is kész őrület... végigjárni a Poklot, majd kijutni belőle.. na ha valami, ez is kész őrület.
Mindig kitartóan hittem abban, hogy na majd én bebizonyítom, hogy máshogy is lehet... ez az, ami nem változik. Sok kihívás van még előttem, felszámolni ezt a trágyakupacot, amiben még ülök, de már tudom, hogy ahol sz.r van, ott bizony póni is van!
