Tegnap este olyan emberek társaságában voltam, akik gyakorlatilag ismeretlenül, szóbeszédek által, az általuk rám vetített személyiségem, tulajdonságaim alapján... nem kedvelnek (ej, de finoman tudok fogalmazni)... - persze dönthettem volna úgy, hogy kihagyom ezt a találkozást (oh, de vonzó változat, számomra igazán testhezálló konfliktuskezelési módszer...) de úgy döntöttem, hogy megadom a lehetőséget arra, hogy találkozzanak velem, a szemembe nézzenek, megismerkedjünk valamilyen szinten, és utána, ennek függvényében dönthessék el, lelkesen tovább utálnak-e, vagy rájöjjenek, valójában baromi jó fej vagyok.
Ez a társaság a párkapcsolatom "baráti köre".. mióta őt ismerem, ezek az emberek azóta gyűlölnek.. és hogy miért? Mert megváltozott... céljai lettek és az életminőségén is változtatott... mondhatni, rendes ember lett belőle... ráadásul a nőkkel való kapcsolata is megváltozott, azóta nincsenek párhuzamos kapcsolatai - és ezt a hölgyek nem jól viselik... borzasztó ez az erkölcsi fertő, ami ebben a mai világban van... vagy csak az én felfogásom rossz...
Tegnap buliba volt hivatalos, ahová engem is meghívtak, mint a párját... nem fűlt hozzá a fogam, de úgy döntöttem, hogy ha tetszik, ha nem, nézni fogják a képemet... miért nekem kellene megfutamodnom?
Mert én már csak ilyen lelkis vagyok.. fel nem foghatom, hogy lehet valakit úgy utálni, hogy nem is ismerik, pusztán a róla hallott hírek alapján? Én soha nem ítélek, nem mások ítélete alapján bánok az emberekkel, hanem annak alapján, amit én tapasztalok velük kapcsolatban...
És, hogy hogyan sikerült az estém...? Nézőpont kérdése... egyrészről felesleges volt odamennem, másrészről viszont remek tapasztalat volt, a saját magam elé kitűzött kihívást maximálisan teljesítettem...
Pocsékul éreztem magam... igazán sekélyes, rosszindulatú, képmutató és álszent emberek között... akik érzelmi és értelmi intelligencia hiányában léteznek... mert nem élnek... mosolyognak, kedvesek és nagy, hangzatos szavakat, facebook bölcsességeket tudnak mondani a szeretetről és az elfogadásról, de valójában két értelmes szavuk nincs...
És, hogy mi a tanulság?
Ahogy bölcs tanítom. Ole Nydahl mondta:
Az ártó emberek inkább zavarodottak, mint rosszak, és néhány perc a társaságukban lehet, hogy fárasztó másoknak, de nekik éjjel-nappal együtt kell élniük önmagukkal. Bántani őket ilyen nagy szenvedés mellett nem lenne sportemberhez méltó.