Velem mindig történnek "furcsa" dolgok... megérzek, megálmodok előre dolgokat, amik aztán meg is történnek.

Fura dolog az érzékenység. Néha átok, néha áldás... mikor milyen hangulatom van. Az álmok is fura dolgok... rengeteg üzenetet kapok álmokon keresztül

Nem könnyű az élet energiavákum emberrel a közelben... hétfő reggelente tele energiával ébredek, frissen, jókedvűen, feltöltődve, beérkezek ide, és ez még az én világenergiámat is úgy kiszipolyozza, hogy utána kóválygok, mint az őszi légy, azt sem tudom, hogy merre van az előre... vagy ő

Amikor mindent elveszítve, romjaim között keseregve vergődtem gyilkos kínok között, hittem is meg nem is a vigasztaló szavakat, hogy "visszakapja, amit tett, türelem".. csak reménykedni mertem abban, hogy ez egyszer megtörténik, és én tanúja lehetek... az évek teltek, múltak, és ő megszállottként gyűlölt és mindent megtett, hogy ártson, én pedig eltökélten koncentráltam a céljaimra és építettem újra az életem... most, hét év távlatából azt tapasztalom, hogy a befektetett munka eredménye végre megjelent a valóságban is... alig-alig létező önbecsülésem újra szárnyra kapott, most már tényleg elhiszem, hogy mindenre képes vagyok. Én semmit nem tettem ellene, ő volt az, aki addig addig támadott engem, míg saját magát ütötte ki... igen, ez elégedettséggel tölt el... és lehet, rossz vagyok, mert örömmel tölt el, ahogy látom őt darabjaira hullani, de azt érzem, nekem ez jár... ő nem tanul semmiből, ugyanazokat a köröket futja újra és újra, meztélláb rúg újra és újra a falba, vesztét érezve őrjöng, fenyeget, vergődik, támad megint és gyűlöl teljes lényével.... magán kívül már senkinek nem tud ártani... látom azt is, ha így folytatja, még rosszabbul is jár, és lehet, rossz vagyok... mert elégedettséget érzek...igen, fizessen, fizessen csak meg mindenért... nézzen szembe tettei következményeivel... lássam, ahogy megéli a karmáját még a mostani életünkben... szenvedjen, ahogy én szenvedtem... mi szenvedtünk...

Ráadásul önmagától kap vissza mindent... és én is visszakapok mindent, amit elvett tőlem... Nem akkor és úgy, és olyan formában, ahogy vártam, de a kocka fordult, és való igaz: Isten nem hagy kifizetetlen számlát, utólag pedig elmondhatom, bitang nagy terhet tett rám, de végig ott volt velem, a nehéz időkben és igen, mibe naponkint belehaltam, attól lettem pusztíthatatlan...

Én megmondtam, és így is lett: az anyai szeretetet nincs idő, tér, ártó szándék, gonoszság... ember, ami legyőzi... egy ilyen féreg meg pláne.