Nem mindegy, hogy valaki megjátssza a hülyét, vagy tényleg hülye.. de ebben a mai világban kifizetődőbb a játék... mindenkit a saját módszerével lehet legyőzni, a manipulatív embereket a manipulációval, és bevallom, a bosszú hidegen tálalva a legjobb, de van, hogy nem okoz örömet, mert a másik butasága annyira szánalmas, hogy nagyon... ugyanis van, aki nem megjátssza a hülyét, hanem az, és tényleg az... 

A stílusom eléggé ironikus és szarkasztikus, és tény, hogy fenomenálisan tudom alkalmazni a mindennapokban... van egy olyan tulajdonsága, hogy aki "szint alatt" van, az nem érti és fogalma sincs, hogy mikor beszélek komolyan és mikor viccelek... pláne, hogy faarccal adom elő a dolgokat... igazságokat lehet így a másik arcába dörgölni komoly képpel, majd amikor a lebukás miatt holtra válik, elég egy mosoly, hogy "hé, ez csak vicc volt, miért tennél ilyet...?"... pedig dehogy... a tanácstalan, kétségbeesett arc, a kényszermosoly pedig válasz arra, hogy megint a százas körbe találtam... a végletekig lehet így kínozni a hamis embert... persze sajnos annyira mégsem okoz örömet, hiszen energiát vesz el ez a módszer, na de én is csak ember vagyok, nem megvilágosodott buddha, így amikor valaki aljas módon viselkedik velem, kell nekem is egy fegyver, amivel visszaüthetek úgy, hogy a másikat a sárba döngöljem, és mégse süllyedjek valami primitív megoldásba...  így hát én az iróniát, cinizmust, szarkazmust alkalmazom... amúgy sokkal, de sokkal fájdalmasabb az ellenfélnek (ellenségnek), mintha szívlapáttal simogatnám meg... utóbbit amúgy a Btk. is bünteti, a lelki szadizmust viszont nem... 

őszinte leszek... én nem ártanék magamnak...