Miután beverte a kezét, és bár megállapítja, hogy bedagadva nincs, mozgatni is tudja, de a hős oroszlánból egy pillanat alatt csöpp kis nyuszivá válik és percenként, felakadt szemekkel, de könnyezve, halálhörgéssel sóhajtja, hogy "jajj, Nyuszi, nagyon fáj", de gyógyszert persze nem hajlandó bevenni, még éjjelre sem, mert gyógyszer az nem kell, és persze állapota percről percre súlyosbodik, mert "nagy baj van, nagy baj van, nagyon fáj, nagyon fáj", de továbbra sem hajlandó orvosságot bevenni, mert gyógyszer az nem kell, és persze segíteni sem tudok, mert hát hogy is tudnék, de azért nézzem meg, hogy bedagadt-e már a keze (nem)... borogatni kell, kenegetni kell, masszírozni kell a fájós részt, amit nagyon élvez, és egy pillanatra sem szisszen fel... éjjel nem alszik senki a sóhajtozásaitól és a jajjgatásaitól, de gyógyszert akkor sem vesz be kínjai enyhítésére, mert azt nem, mert mi van, ha túladagolja (sic!) és reggelre "jajj, jajj, már mozgatni sem tudom a kezem" felkiáltással, mint ázott kis veréb tartja "törött" szárnyát, és néz, rettentően kétségbeesetten.... némi gyengéd unszolás után ("Próbáld csak meg, hátha, hiszen este is tudtad mozgatni") rájön, hogy jé, mégis, az ujjait is tudja mozgatni, a kezét is, de "jajj, Nyuszi, nagyon fáj" ismételgeti tovább.
Ha már úgysem tud aludni a fájdalomtól, hangosan sóhajtozva és jajjgatva kivonszolja magát a konyhába, mondván elkészíti a kávét, de persze milyen szívtelen lennék már, ha hagynám, hogy ő fél kézzel kávét készítsen, pláne, hogy ennyire szenved.... sőt, öltözni sem tud, és semmit sem tud... dezsavű feeling, csak Aprótalpú gyermekem helyett most egy Férfit kell pesztrálni.... közben kijelenti, hogy hát ő így dolgozni sem tud, és inkább itthon marad.... majd hirtelen meggondolja magát, ő bizony ma dolgozni akar, mert az legalább eltereli a gondolatait, és a munka hőseként mégis megindul... csak előtte befásliztatja, felkötteti a kezét, mert "jajj Nyuszi, nagyon fáj"... munkába menet, bárkivel találkozik, elmeséli, hogy ő úgy, de úgy beverte a kezét, és most úgy, de jajj, de nagyon fáj, és mutatja, hogy még fel is kellett kötni... a kötést persze két percenként meg kell igazítani, mert nem tartja a kezét... munka előtt elmegy apukájához, aki szerint sincs eltörve a keze, de azért befáslizza és kenőcsöt is ad rá... a Férfi a telefonos bejelentkezéskor elhaló hangon mondja "de nem vagyok megnyugodva, Nyuszi, nagyon nem vagyok megnyugodva"... napközben a kötést leveszi, hogy figyelni tudja, hogy dagad-e már a keze, és akárkivel találkozik, elpanaszolja búját-baját, a biztonság kedvéért pedig el is fogadja mindenkitől a "tuti" krémet (hétvégén gyulladáscsökkentő krém kiárusítást tartunk, akit érdekel, priviben jelentkezzen!)... Utóbb persze kiderül, hogy a hősies munkába menetel a Főnöke születésnapjának köszönhető, és a kézfájást belsőleg, alkohollal fertőtlenítik, a gyógykezelés ideje alatt határozott javulást mutat, a hangja vidám és energiával teli... de sajnos a délután előrehaladtával ismét elhaló hanggal tájékoztat állapotának rohamos romlása felől...
Szerintem elcserélem egy plüssmackóra.
... és a történet vége: említett Férfiemberbe a lélek ma reggelig csak hálni járt... még gyógyszert is hajlandó volt bevenni fájdalmai enyhítése érdekében és megszólalni is csak elhaló hangon volt képes.. Ma reggel elment orvoshoz, megröntgeneztette a kezét, de (szerencsére) semmilyen sérülése nincsen, tehát makk egészséges.
Abban a pillanatban, ahogy ezt az orvos megmondta neki, és kiderült, hogy nincs oka szenvedni, varázsütésre elmúlt minden fájdalma, szenvedése, nyavajája, újra vidám és energikus, tettrekész.