Tegnap a boltba belépve nézem, hogy de ismerős az a pasi, aki köszönt, de nem ugrott be, hogy ki a fene lehet...  illedelmesen vissza is köszöntem neki, még mosolyogtam is... az meg úgy megörült ennek, hogy repült volna a nyakamba.... na akkor esett le, hogy ki az, és a felismeréstől úgy ugrottam egy hátraszaltót a velem lévő férfi mögé, hogy a profik sem csinálják szebben... 

... tudjátok két-féle típusú pasi létezik: az Isten és az Isten ments --- na ő az utóbbi kategóriába tartozik, ugyanis anno azért (is) cseréltem telefonszámot, mert - nem volt agresszív, csak éppen - túlságosan ragaszkodó.. és bár én rövid idő alatt felmértem, hogy minket bizony nem egymásnak teremtettek, de ő nem így gondolta és nagyon nem akart a nem pasim lenni... eleinte türelmes voltam, de mivel nem adta fel, így drasztikus lépésekkel kellett kiiktatnom az életemből... és bár azóta eltelt egy év, és én elfelejtettem őt, de tegnap feltűnt, hogy nála viszont nem változott semmi...  Függetlenül attól, hogy nem haragszom rá ---csaképpennemakaroktőlesemmit---, tudom, hogy ez az a típus, akihez tilos egy jó szót szólni, mert a remény azonnal lángra kap benne és ismét ragaszkodóbbá válik, mint egy tetoválás... én meg elcsesztem, mert rámosolyogtam... 

No de az Égiek szerencsére nem hagytak egyedül a bajban, ugyanis a férfit látva, aki velem volt, hihette azt, hogy... (amit akart) és szerintem azt is hitte, mert az arcára fagyott a mosoly és elment... huh...

este rám írt az egyik "plátói udvarlóm"... írt ezt-azt, aztán egyszercsak aszongyahogy "gyere át szexelni"... ezt az üzenetet már csak reggel olvastam, néztem is, hogy mi van... mert oké, hogy szépen néz rám, meg ismerősöm azon a bizonyos közösségi oldalon..  de kábé ennyi a kapcsolatunk... és azért nálam ez nem így működik, meg hát egyébként is... aztán gondoltam ezt és azt (mit írjak és hogyan), majd visszaírtam neki, hogy már aludtam, amikor ezt írta, de ez a vicc reggel is jópofa volt, és megírtam neki azt is, hogy imádom... (valami eszméletlenül diplomatikus vagyok, amikor azt kellene írnom, hogy elmész te a... oda)... 

Azóta azon gondolkodtam, hogy ez vajon vicc volt-e és arra a következtetésre jutottam, hogy más nem lehetett (másként nem kompatibilis az én gondolkodásommal)... bizonyos témakörökben nem vagyok a humoromnál, nyilván a fapicsaságom miatt...

...jó lett volna azt képzelni, hogy az az óriási piros folt ott céklalé, vagy eperszörp, vagy passzírozott paradicsom, vagy mittudomén... kiborult piros festék... mennem kellett volna tovább, de én hülye fél pillantással hátranéztem, pedig tudtam, nem lenne szabad... és beletiport a lelkembe, és azóta gyászolom őt, aki akkor már ott feküdt az út szélén és körülötte minden csupa piros.... festék...