A hétvégén a környéken több ház melléképületében "látogatók" jártak, elvittek ezt-azt. Nagy a készültség is, hazafelé találkoztam a rendőrökkel, és meg is fordultak a kedvemért, és úgy az arcomba világítottak, miközben azt nézték, hogy nem én vagyok-e a keresett személy, hogy majdnem az árokban kötöttem ki a bringával.
No, ezek után, tegnap, éjfél körül már éppen alvás-fázisban voltam, amikor hallom ám, hogy a padláson valaki nagyon dübörög. Na mondom, fasza, ez is most talált ide, csak azt nem értettem, hogy a kutyám miért nem ugat. De nem baj, nő vagyok, tudok következtetéseket levonni, szegénykémet biztosan csendben elintézték.
Na a padlás tartalma nem hat meg, de a kutyámat nem adom, szemet szemért elven fogtam magam, és már a tornácon is voltam. (Félni alapjáraton nem félek, úgy vagyok vele, hogy féljen csak a másik fél, nem tudhatja, hogy azért vagyok bátor, mert tudok valamit, vagy csak szimplán pszichopata vagyok.)
Azért először a kutyát hívtam, hadd hallja a betolakodó, hogy ott bizony van kétlábú is.
Na, hallom ám, a hívó szó után nagy üvegcsörömpölés van a padláson, dübörgés... és a következő pillanatban omlott le a lépcsőről és ott volt a nyakamban a nagyon koszos, nagyon pókhálós... Fülesem.
Anyád.