Érdeklődve fordulok azon emberek irányába, akiknek az a szakmájuk, hogy másokon segítenek, miközben szemmel láthatóan olyan katasztrófális az életük, hogy egyértelmű az, miszerint önmagukon sem tudnak segíteni. Igen, érdeklődve fordulok az ilyen emberek felé, mert érdekel, hogy aki önmagán nem tud segíteni, hogy segít másokon?

Aláírom, rendben, elvégezte az illető a szakirányú iskolát, bemagolta a tananyagot, sőt, még diplomát is szerzett. Elég mindez? Ez is egy szakma, ugyanúgy, mint a többi. Ugyanúgy előfordulhat, hogy az iskolai végzettség még nem takar valódi tudást, ahogy előfordulhat az is, hogy nincsen iskolai végzettség, de mégis van tudás.

Hozzáteszem hitelesség tekintetében egy honlap létrehozása is sokat ronthat/javíthat a helyzeten, hiszen sok múlik a "tálaláson" és ha egy kicsit figyel az ember, sokmindent megtudhat.

Egy ingyenes (ráadásul buta) honlapszerkesztő alkalmazása minimál-sablonnal, egy trehányul összecsapott "fülszöveg" (ráadásul szóról szóra lopva egy profi szakember oldaláról), egy helyesírásilag, stilisztikailag hibás, rosszul megszerkesztett és megformázott szöveg nem éppen jó ajánló.

Ez fantáziátlanságról, trehányságról, igénytelenségről, nemtörődömségről árulkodik, összecsapottságot mutat, szétszórtságot, szervezetlenséget - és ez számomra azt is megmutatja, hogy az illető az életben is hasonló beállítottságú lehet, munkáját is ilyen hozzáállással, felületesen végezheti.

Nyilván egy ilyen embert választanék mint profi szakembert, hogy segítsen megoldani a lelki problémáimat (nem)...

Az élet kis- és nagy problémái ugyebár, és még azt sem mondhatom, hogy nem vagyok ellátva munkával.