Idén nem leszek Hófehérke!

Az azért szép, hogy van, aki egy névnapi köszöntőnél is féltékenységi cirkuszt rendez. De nem ám akármilyet. "Boldog névnapot xy alá" neki is oda kell írnia, hogy "boldog névnapot xy", majd amikor a fickója megköszöni, rákérdez, hogy kinek is köszönte meg és a fickónak oda kell írnia, hogy a barátnőjének ("hát persze, hogy neked édesem"), mire megkérdezte a csaj, hogy ki a barátnője, mire oda kellett írni, hogy ("hát persze, hogy te édesem").

Szappanopera egy névnapi köszöntő alatt.

Hátöhm, hű...

A pozitív gondolkodásra alapozva szuper az, hogy a töviseknek rózsáik vannak, de valahogy a hétvégi rózsametszéses akcióm idején kevésbé magasztos gondolatok jártak a fejemben. Egy-két évig hagytam eldzsungelesedni-elvadulni a bokrokat, és a mostani fodrászolás eléggé durva harccá fajult.

De én győztem.

Megmetszettem a rózsáimat, a kezemen a sebek pedig lassacskán elhalványulnak.

Tudom, hogy márkás, meg persze finom, és még a csomagolása is szép, meg persze eredeti lila tehén tejéből készítették, és természetesen nagyon boldog vagyok, hogy valaki annyira értékesnek tart, hogy ilyen drága árkategóriás bonbont ajándékozzon nekem, na de akkor is. Kicsit elszörnyedtem, hogy ilyen sok pénz milyen icipici bonbonokat - kevés csokit takar.

Még csak most utazott el két hétre a messzitávolba, de én már nagyon várom, hogy visszaérkezzen.