Sőt mi több, tavaly arra merészkedtek, hogy valahogy átjöttek az ÉN kertembe, és ahol gondolták, gyomirtóztak - a kerítés környékén, valamint kiirtották a málnát - ami bár tőlük vándorolt át hozzám, onnantól kezdve mégis az ÉN birtokomon, az ÉN gyümölcsöm, az ÉN védelmem alatt áll és én hálás voltam azért, mert hozzám is átköszönt. Naná, bár nincs mérgezés, a növények mégis örömmel búrjánoznak a kertemben. Szeretnek itt növények, állatok és én büszke vagyok rá, dzsungelesítem a kertem és öröm minden kismadár aki erre jár, hatványozott öröm a tornác alatti - évente visszatérő - rozsdafarkú család. Najó tavaly volt egy kis harcom a verebekkel, mert nagyon elszemtelenedtek és elüldözték rozsdafarkúékat, de néha rendet kell rakni. Amikor pedig aktívkodtam, szebb volt a terményem mint az agyon vegyszerezett nyanyakerté.

Majdnem agyvérzést kaptam a gyomirtó nyomaitól, a málna hiányától megszakadt a szívem. Most sűrűn arra megyek és könyörgöm a még lehetséges kezdeményeknek, bújjanak elő a kedvemért, amint meglátom valamelyiket, azonnal biztonságos menedékbe fogom átköltöztetni. Tavaly a szomszédokat nem láttam, hogy mikor romboltak, na de majd idén szemfülesebb leszek... bár pacifista vagyok, de ha meglátom őket NÁLAM az engedélyem nélkül, oltári botrány lesz. Mit szólnának, ha én meg náluk garázdálkodnék? Maximálisan megértem a fickót, aki áramot vezetett a kerítésébe. Milyen alapon bóklászik valaki a másik birtokán, de ha még csak bóklásznának, oké, na de mérgeznek...? Híres pipacskertem minden tavasszal megmutatja magát és én örömmel fogadom eme vadvirágok elburjánzását is. Remélem idén is megörvendeztetnek.