Egyszer volt, hol nem volt... volt egy lány... naplóba vezette életét, gondolatait, álmait... ám, mint mindenhol, úgy, ahogy a Nagy Könyvben írva vagyon, itt is megjelentek Ők... a jószándékúak...
Celeb lett a lány, család-celeb, közel-távol ismerős-ismeretlen rokon is róla beszélt, kivesézték az írásait, jellemrajzot alkottak róla... elkönyvelték ennek-annak, úgy gondolták, mindent tudnak róla... (szerző megjegyzése: balgaság azt gondolni, egy blog teljes képet ad bárkiről is...)
Folyamatosan figyelemmel kísérték írásait, olvasottabb lett, mint a legmenőbb pletykamagazinok és nézettebb mint a szappansorozatok... hamarosan toplistás volt, nézettségben és olvasottságban említett médiacuccok sehol nem voltak hozzá képest...
Volt, aki azért vásárolt számítógépet, hogy a blogot figyelemmel kísérhesse, nem akart lemaradni semmiről...
Egy másik "rajongó" kinyomtatta a blogot és a ruhák alatt tartotta az olvasnivalót... várván az alkalmas pillanatra, amikor fegyverként vetheti be az írásokat... ám nemhogy nem talált célba, sőt... baklövése őt hozta szégyenbe...
.. a lány elmondhatja magáról, hogy az naplója nyomtatott formában megjelent és remek bestseller lett belőle... Lehet jogdíjat kellene kérnie...? Lehet, hogy jobb író, mint az ezzel foglalkozó exférje...?
Volt, aki névtelen kommenttel próbálta megalázni....
A lány pedig... nem szólt semmit, mégha mindenről is tudott... modern kori technika által hiába egy hozzászóló nem is ír nevet, azért egy IP cím pontos névjegy... pláne, ha egy konkrét minisztériumból jött a látogató... ám a lány továbbra is hallgatott.... ezért elszabadultak a lovak, és azt hitték, vele bármit meg lehet tenni...
Volt egy lány... sokat gondolkodott azon, vajh' miért eme nagy népszerűség... miért kell vele ennyit foglalkozni... aztán eszébe jutott egy eset, amikor valaki elárulta neki saját titkát... a szemébe mondta, hogy nagyon vágyna olyan lenni mint ő, akinek annyi pozitív tulajdonságot tulajdonít... boldognak tartja, ragyogónak és sikeresnek... és mindenekelőtt bátornak, mert olyan lépéseket is megtesz, amit ő sosem merne.... megpróbálkozott hasonlítani rá, ám rájött, hogy mindent összevetve ő hiába tesz meg bármit, soha nem lesz olyan mint a lány, hiába is görcsöl rajta... így inkább gyűlöli őt és megpróbálja tönkretenni, mert az egyszerűbb... elgondolkodtató szavak... tipikus emberi tulajdonság, aki boldogtalan, mindent megtesz, hogy megkeserítse életét annak, akit boldognak tart... és az sem egészséges, aki úgy gondolja, ha az övé nem lehet az akit "szeret", hát inkább dögöljön meg...
Volt szerelmek... fájó lelkek szelleme kísértett...
A lány csak rendületlenül mosolygott és ment tovább az útján...
Telt múlt az idő... a sár, amit rádobáltak, lépésre késztette... nem értette miért történik az, ami... és nem szándékozott energiát adni a helyzetnek, ezeknek az "embereknek" így hát kilépett belőle és másik naplót kezdett el írni, máshogy... máshol...
Telt-múlt az idő... rájött, hogy valójában nem ő volt a célkeresztben... jóakarói, még ha nem is tudták, saját magukra szórták az átkot... és bármennyire is igyekeztek, nem őt, hanem önmagukat sározták rendületlenül... kitisztult a kép és már értette mi miért történt akkor és úgy, ahogy... már mindent értett...
A lány... örül, hogy nem törölte ki a naplóját, csak bejegyzései nagy részét privátolta... ismét elővette elővette a régi naplót... és mosolyog... nem szégyell semmit, amit leírt... jó érzéssel olvassa vissza sorait... akkor és ott, egy kis darab belőle... naplója minden bejegyzését szereti... a privátolást is feloldotta... egy könyv, hozzászólások nélkül...
Áldott legyen mindenki, aki rossz vagy ártó szándékkal fordult a lány irányába... sokat tanult belőle...
A lány köszöni, minden ártó szándék, tett, átok, gorombaság... hiába... ő jól van és még mindig mosolyog...
Ő ismeri a TITKOT
***
üzeni, nincs erő, mely elválaszthatja a Legfontosabbtól, a szeretet téren és időn keresztül él... hiába az ármány... hamarosan újra együtt...
***
Fehérvárra pedig azt üzeni, tudja, hogy még mindig benézel erre a blogra... kiváncsi vagy? Miért nem keresel fel személyesen?
***
Balgaság engem hülyének nézni....
többet tudok, mint gondolnátok....
azért, mert valaki hallgat
Antiszthenész:
"Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat."
"Mint a vasat a rozsda, úgy emészti az irigy embert saját lelke."
Plinius:
Nincs olyan rossz, amelyben ne lenne valami jó is.
Az irigység a kisebbrendűségi érzés megnyilvánulása.
***
ENJOY!
