Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
" Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínységben? "

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
" Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak! "

A kommentekre itt válaszolnék. Sokat mondani nem tudok, ne várjatok nagy szavakat, röviden annyi, KÖSZÖNÖM.

Pfffff.... hát kérem itt már szenvedni, agoznizálni, haldokolni sem lehet...? Nem állt szándékomban gépközelben lenni sem ma, sem holnap, sem tudoménmikor... De macskusz gondol valamit, aztán persze nem úgy alakulnak a dolgok... Megindult a támadás, a rohamot alig bírtam állni, hiszen mindenféle fórumon keresztül megtalálnak a barátok és jelzik, hogy vannak, hogy itt vannak, hogy velem vannak...
Kapcsolatok terén minden rendben van, de sajnos az anyagi világ térdre kényszerített, ez már nem is térdelés... de erről ennyi elég is... ezen sajnos nem tudtok segíteni, és hiába ilyen-olyan bölcs mondások, azok sem jelentenek most semmit, csak baromi idegessé válok tőlük, szóval rohadtul nincs szándékomban hálát adni a Sorsnak azért ami most van.
Van, amikor az ember besokall és azt mondja, elég. Energiátlanság oka miatt ilyenkor nyers vagyok, még szókimondóbb és agresszívebb, mint sebzett vadállat... ilyenkor mindenki jobban jár, ha bezárkózom önmagamba.... még a telefont is kikapcsolom...
Viszont a mosógép szerencsére ismét üzemel...
Hát most ennyire futotta...