Tegnap már délután szakadt a hó Pesten is, amikor kiléptem a melóhelyem épületéből, belváros ide vagy oda, minden ragyogó fehér volt és a hópihéken szikrázva csillogott a fény. Ahogy jöttünk át villamossal a hídon, a Duna szinte nem is látszott a hóesésben. Mintha ezernyi kristály potyogott volna az égből...
Aztán Királyfival úgy döntöttünk nagyon vagányul, hogy hazajövünk. Vonattal. Belekalkuláltuk azt is, hogy ilyenkor nincs vonatközlekedés. Felszálltunk a vonatra, volt nálunk étel-ital, volt fűtés is, így hát letáboroztunk. A MÁV hozta is a formáját. Információkat nem közöltek, viszont szivattak. Mi a 17-es vágánynál voltunk, egyszercsak bemondták, hogy most és azonnal indul a 10-ről. Aztán utána rögtön, hogy a 17-ről. Mindenki csak lesett, hogy melyik az igaz. Ismét bemondták a 10-et. Nekiálltunk lecihelődni, ez egy kisgyerekkel, sok csomaggal különösen buli. Persze rohanni kell, mert most és azonnal és hipp és hopp. Eltekertünk a vonat végéig, amikor ismét bemondták, hogy 17-es vágány. Akkor mindenki vissza... Ja és aki bemondta, nem a gép volt, hanem egy homo sapiens, "gondolkodó ember". Biztosan jól szórakozott... Vártunk türelemmel, jól elfoglaltuk magunkat, és hopp három óra várakozás után egyszercsak elindult a vonat. Itt nálunk van taxijárat, gondoltam, majd az hazahoz. Hát ezt benéztem. Szakadó hóesésben, nem eltakarított járdán, utakon toltam a bringán haza a bébit. Ahhoz képest, hogy nyáron mennyien vágták a füvet, most érdekes módon egyik "közmunkás" sem takarította az utakat. Pedig még itt is van hókotró...
De végülis hazajutottunk. Akkora nagy hó volt, hogy a kapun alig tudtunk bejönni. A házat ma reggel ástam ki, de szó szerint, van vagy 30 centis hó, ha nem nagyobb.
Gyönyörű az egész, ma szánkóval megyünk a boltba :)