Hát a Ryan közlegény megmentése című filmet sem nekem készítették.

Ennek is eljött az ideje, és én nagyon hálás vagyok érte.

"Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál." (Coelho)

Melóhelyen engem választottak meg az év legjobbjának.

Jöttem, láttam, minden kedvencemet végigolvastam oda és vissza is, mégha nem is kommenteltem, és most továbbmegyek.

Legyetek jók!

Nem volt túl jókedvem, sok a munka, fárasztó, erre a fiú, aki nemrég dolgozik nálunk, és én oktattam ki sokmindenre, egyszercsak elémállt egy nagy tábla csokival, ráadásul olyannal, amiről tudta, hogy a kedvencem, csak azért hozta, hogy végre ismét mosolyogjak... 

Ma bementem itt a helybéli boltba, az eladó bácsi emlékezett rám, mivel már jártam nála, és mivel az volt, amit én szerettem volna venni, de pénz éppen nem volt nálam, azt mondta, hozzam el és majd beviszem a pénzt. Hozzáteszem, nem kis összeg, és természetesen nem hoztam el, de akkoris...

Padlót fogtam. 

Ilyenkor érzem, hogy érdemes...

Jellemző, hogy az emberek mindig azért elégedetlenkednek, ami nincs, ahelyett, hogy örülnének annak, ami van. Tőlünk csak vonat megy büdösbe fel, illetve a sztrájk miatt inkább nem megy, ami igencsak megnehezíti a munkábajárást, lévén busz nincs. Érezhetően igyekeznek vonatokat indítani, de ha nincs aki dolgozik, akkor nincs közlekedés. Én ahelyett, hogy szidnám azokat, akik végzik a munkájukat, minden egyes alkalommal megköszönöm, hogy dolgoznak! Bevállalják a többletmunkát, megpróbálják elvégezni a lógósok munkáját is, és őket éri a legtöbb támadás! Pedig ha netán besokallnak, hogy a lógósok miatt ők kapnak, megértem, ha holnap ők sem állnának munkába és akkor tényleg nem lenne vonat... Nem mérgelődök, türelmetlenkedek, kivárom az időt, amikor tudnak járatokat indítani és próbálok a helyzethez alkalmazkodni, korábban kelni, hamarabb menni, bár nagyon fárasztó, de akkoris ez van, ami van, és hiába vergődik bárki, akkoris az van, ami...

Az persze tuti, hogy a munkáltató helyében úgy hajítanám ki a sztrájkolókat, hogy a lábuk nem éri a földet, de meglesz ennek a böjtje, hogy ekkora kárt csinálnak a munkahelyüknek és akkor nézhetnek a leépítések miatt...

Férfim hajnali négykor indult útnak és a harminc kilométeres távot négy óra alatt sikerült legyűrni a vonattal. Rámparancsolt, hogy én útnak se induljak, de sajnos nem úgy működik az, kell a munkahelyem és plusz szabadságot sem akarok kiíratni. Hozzáteszem, mivel nálam működik a vonzás törvénye, eddig is úgy zajlott a vonatos közlekedésem, hogy eldöntöttem: kimegyek az állomásra, jönni fog a vonat, felszállok rá és bemegyek dolgozni, és minden esetben úgy is történt. Most is ezt programozom, aztán lesz, ahogy lesz. Persze a régi főnökök ilyen dolgokat is figyelembe vettek és úgy szervezték a munkát, a mostaniak nagyon bénák. Úgyhogy három napi hidegélelem és indul a macskusz.

A hét egyedi lesz, mert hősapa itthon lesz szabadságon és bevállalta a gyerekét, úgyhogy többet tudunk együtt lenni Férfimmel. Hősapa olyan szinten volt távol a hétvégén, hogy még ma sem jött haza. Örülök, hogy megvan ez a nője és jól vannak. Azért is örülök, mert boldog és azért is, mert békénhagy. Távolléte nagyon jó, mert azt az érzést kelti, hogy csak a miénk a ház a gyerekkel. Nagyon jó, el tudnám viselni és el fogom tudni viselni, ha eljön az ideje.

Mostanában szinte ugyanazzal a témával álmodok, ez jelzi, hogy az idő elérkezett, hogy hamarosan változások történnek. A mai álmomat videóra kellett volna venni, annyira csodaszép és erőteljes.

(ezt a bejegyzést Pipi-színes-tílusúra gyártottam, remélem nem baj!)