Ott mindig történik valami baj. Szomorú falu, sok negatív energiával, sok halállal, rengeteg gázolás, ütközés, gyilkosság, baleset történik arrafelé... pénteken ismét esemény volt...

Pénteken megint (be****tam a vasúti közlekedést) jó sok időt töltöttem a vonaton, mert valami őrült pont akkor rendelte alá magát a vonatnak, amikor nem kellett volna. Bakker, aki meg akar halni, az kösse fel magát, van kötél is elég meg fa is, de ne szivasson már másokat ilyen hülyeségekkel. Ha meg nem akart meghalni, csak a véletlen úgy hozta, hogy a hülyéje úgy közlekedik, hogy nem figyel a vasúti jelzésekre és nem szúrja ki az egyenes vonalon, százezer wattal kivilágított közeledő vasúti szerelvényt, hát akkor meg úgy járt....

Szerencsétlen mozdonyvezetőnek is mekkora lelki sokk lehet elütni egy embert, a sok utazónak pedig őrült nagy szivatás a négy órat várakozás azért, hogy kivárják, amíg összekanalazzák habteste maradványait...

Azon kiválasztottak közé tartozom, akiket szeretnek az anyósok. A mostani is szeret, ez határozottan érezhető.

Talán azért, mert én is szeretem és tisztelem Őt.

Hiszen tudom, ha nem lenne, akkor nekem most nem lenne a csodálatos Társam, akiért nagyon hálás vagyok.

Kizártam magam a világból, a vérszerinti családból, mondván jobb egyedül, mint egy rossz családban. A barátaim lettek a családom, azok, akik már évek óta velem vannak jóban és rosszban, szeretnek és elfogadnak úgy, ahogy vagyok, annak aki vagyok, és akikre tudom, hogy mindig számíthatok. A párkapcsolatok is beintettek számomra. Elkönyveltem magamban, hogy Királyfit egyedül fogom felnevelni, ha lesz is kapcsolatom, egyik sem lesz tartós elkötelezettség. Eldöntöttem, hogy én már soha nem fogok megszeretni senkit. Mert szeretni gyengévé tesz és szeretni fáj.

Ember tervez, Isten végez.

Mert itt van Ő.

És még mindig itt van.

Tisztulok ezerrel, a változatosság kedvéért lázas, erős takonykór kapott el, mert miért ne, de a kedvem jó és minden hepi, ez csak fizikai rosszullét. Meditálok rá, gyógyítom magam, iszom a májölő, de hatásos gyógyitalt.

Péntek van, rám pedig ismét egy csodálatos hétvége vár egyik imádott Férfimmel, aki olyan tisztán, őszintén és erősen szeret, ahogy még senki nem tette a fiamon kívül.

Az ég szép, bár felhős, de a nap sugarainak megfelelő tisztelettel adnak utat a felhők és aranyszínű derengés mellett, nagy méltósággal vonul végig az égen melegséget és fényt adó bolygónk.

Legyen mindenkinek szép napja és hétvégéje!

ENJOY!

Vannak emberek, akik szeretnek szenvedni, szeretik gyűlölni a világot, mindenkivel problémájuk van, mindenbe belekötnek, minden rossz és elcseszett és persze ők azok, akik mindent jól tudnak, akik sosem tévednek és megfellebbezhetetlenül osztják az észt úgy, hogy közben enyhén lekezelő hangsúllyal jelentik ki, hogy nekik sem lehet mindig igazuk... Ők azok, akik enyhe lenézéssel helyezik magukat mások felé, akik - szerintük - buták. Mindenkivel mindig problémájuk van, közben szomorúak, mert nincs barátjuk, mert magányosak és mert szerencsétlennek érzik magukat, mert mindig olyan helyzetbe kerülnek, ami rossz számukra.

Pedig csak arról van szó, hogy az ember azt vonzza be, ami belőle is jön.

Ezek az emberek mindent tudnak, csak azt nem, hogy semmit sem tudnak....

A Férfi nálam vásárolt. Kolléganő egyből lecsapott rá, elkezdett bájosan cseverészni, flörtölni, nyomulni. Én csak mosolyogtam. Férfi távozott, kolléganő kipirult arccal lelkendezett, hogy hmmm.... ez milyen jó pasi volt, micsoda férfi, hát nagyon jóképű, és nézzük meg, milyen jó feneke van. Én csak mosolyogtam és csináltam tovább a dolgom. Kolléganő rámnézett, majd cinkosan közölte: "tudom ám, hogy Neked is tetszik, láttam ahogy megnézted!" Én meg csak mosolyogtam tovább. Aztán gondoltam egyet, odaléptem hozzá, egészen közel és a fülébe súgtam: "tényleg jó feneke van, és megnéztem bizony, hiszen a pasim." Azt hitte viccelek. De a barátnőm is odasúgta neki: "higgyj neki, én tudom, tényleg a pasija!"

Leírni lehetetlen azt a reakciót, amikor leesett a tantusz.

Azóta röhögök!

WEHEHEEE!

"Amikor a változás szelei fújnak, a kételkedők falak mögé bújnak. Az optimisták inkább vitorlát bontanak."

kicsit fáj... kicsit elevenbe vág...

mást mutatok... hideg vagyok

talán így a helyes

de közben ott a kérdés...

így a helyes?

miért (csak) most?

és most... mit kellene tennem? 

Reggel akartam olvasni, a blogol ellenállt, de közben rájöttem, hogy nem vagyok függő, mert bár hiányoztatok, nem rohantam a fürdőszobába felvágni az ereimet, blogmegvonás miatt.

Amúgy fogam jól van, szemem jobban, bár még homályosan látok, ez bent melóhelyen kierősödik, a neon-fények nem éppen kedvezőek, pupillám kezd összehúzódni, ráadásul bónuszként befutott még egy menstruáció a köztes időszakban, kettő között egy harmadik, mert miért ne, más nem is hiányzott, gondolom a stressz és a sok gyógyszer előhozták.

Egy problémám van most és az az agyam, mégpedig a paranoiám kezd megőrjíteni.

El kell ismernem, Férfim fontos számomra és ez abban nyilvánul meg, hogy kitört a megfelelelési kényszer belőlem, amire rágörcsöltem és most mukkanni sem merek, nehogy valamit elrontsak. A kérdés ott lüktet, elég vagyok-e, jó vagyok-e neki, keresem a vészkijáratot, a menekülési útvonalat, nem akarok újra fájni, csalódni... de közben rettegek, el ne engedjen... megőrjítem saját magam, nem kicsit, nagyon.

Van még egy macs a blogolon. Na mindegy, belőlem úgyis csak egy van és összekeverhetetlen vagyok.