Halkan súgom meg önmagamnak, hogy senki más meg ne hallja, hiszen a világ felé tagadok... azt hiszem, kezdem nagyon megszeretni Férfim... mert úgy szeret, hogy én is szeretni tudjam Őt...

Délután kitáboroztunk a kertbe, hogy élvezzük a finom, napsütéses meleg őszi idő jótékony ölelését és magunkba engedjük a pozitív energiát, amit csendes békével küld felénk... még el is aludtunk, miközben hallgattuk a természet neszeit...

Na az ilyen őszt szeretem.

Gyerek, szeretet, szerelem, napfény, meleg, pihenés, töltődés, meghittség

Szeretemhétvége

Szőke nő az orvosnál:
- Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva, hogy "MÉRGEZŐ". Most megfogok halni?
- Persze, hiszen attól mindenki meghal!
- Mindenki?! Úristen, mit tettem...?

A rátelepedős, elfojtós, megfojtós szeretetet nem kultiválom és határozottan undokká tudok válni. És ez független attól, hogy szeretem-e a másikat.

Azon kaptam négyéves Királyfimat, hogy a János Vitézt énekeli.

Tudja ám kívülről az egészet.

Mert mi ilyen meséket nézünk.

Van, hogy leírok valamit, aztán kitörlöm. Leírom mégegyszer, azt is kitörlöm... leírom sokadjára... aztán nem írom le többször, olyan hihetetlen... inkább őrzöm, ölelgetem itt, magamban a történést, az érzést, a gondolatot... mert csak... mert jó.... mert...

Tegnap az önkéntes vacsoravendégeim nem érkeztek meg, lehet, hogy elakadtak Sesame-nál, vagy elugrottak ansámért, akinek a pizzája csábítóbb volt, lényeg a lényeg, hogy maradt az eredeti verzió.

Férfim nagyon szerette főztömet, bár tény, a desszert mindent söpört

Tisztára mint valami horrorfilmben. Csak a sötétség megérkeztével nem a vámpírok támadnak, hanem a hideg.

Mostanában többen is számoltak be rémálmokról. Ma délután, amikor Királyfival hunytam egyet, nekem is volt. Az egyik része arról szólt, hogy tele volt a ház kisértettel, akik nagyon erős energiát képviseltek... velük kellett foglalkoznom. 

Egy pillanatig nem féltem, csak arra gondoltam, hogy oldom meg a feladatot.

Hát igen, én vagyok én. 

De azért jó volt felébredni békés házamban.