Ahogy vittem ki a műanyagokat a gyűjtőzsákba, ismét eszembe jutott Ausztria. Hogy nyolc óra autóútnyi távolságra mennyire más a világ, ebbe beleértve az emberek mentalitását, viselkedését, világhoz való hozzáállását. Mosolyognak, kedvesek, udvariasak. Nagyon komolyan veszik a természetvédelmet, a szelektív hulladékgyűjtést, mi több, még egy cigarettacsikket sem lehet eldobni az utcán, mert azonnal az emberre szólnak. Ragyogó tisztaság és rendezettség van mindenhol. Persze lehet fikázni, mert a magyarokra meg az a jellemző, de ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor minden csak rajtunk múlik... mert például kedvesnek, udvariasnak lenni, tisztának és igényesnek, és nem szemetelni - nem pénz kérdése.

Amúgy pedig csodálatosan ragyogó, gyönyörűszépséges, mosolygós, napsütéses, kellemes meleg van errefelé, olyan tavaszi, madárcsicsergéssel, természetillattal, amikor táncolni van kedvem és átölelni a nagyvilágot... imádom és oda vagyok érte és töltődöm ezerrel!

Ma már szerencsére valamivel jobban vagyok. Már ha ez érdekel valakit

Ja, amúgy pedig megfőztem egy öngyilkos méhecskét... így járt, kellett neki a lobogó húslevesbe ugrani. 

Emlékeztek a játékra... miszerint az első három jelentkező ajándékot kap? Hát kérem szépen, én már el is felejtettem, mármint ami az én ajándékaimat illeti... a héten ajánlott levelet hozott a postás, lájf! Igaz, errefelé nagyon egyéni nyitvatartás van a postán (délután háromig meg ilyesmi) így hát nehezen jutottam el a céltárgyért. Nem is sejtettem, hogy mi az, ameddig nem jött egy üzenet, benne a kérdéssel: "megérkezett?" Na végülis eljutottam érte, és amikor kibontottam és nagy öröm töltötte el szívemet. Egy nagyon kedves, kézzel írott levél mellett az itt megmutatott doboz érkezett. Zölderdő gondolatolvasó, mert a dobozokat is imádom, és mindent ami párducokkal kapcsolatos. Végre jutott időm arra is, hogy itt megmutassam Nektek!

Zölderdő, KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Hősapa tegnap egész napos távollétet jelzett felénk a mai napra vonatkozóan. Ma jó korán kelt, beköltözött a fürdőszobába és már éppen azt hittem, sosem jön ki onnan (és nagyon kellett már pisilnem) amikor előbukkant, mégsem nyelte el a zuhanyzó. Tízszer átöltözött, de lehet, hogy húszszor, fújkálta magát és zavartan rohangált a lakásban össze-vissza, ahogy ezt-azt keresett. Mulatságos volt.  Egyértelmű, itt bizony randiszag van! Miután nagy nehezen úgy döntött, hogy az a ruha jó lesz, amit magára szedett, én elborzadva láttam, hogy milyen pulóvert szándékozik magával vinni, így hát gyorsan a kezébe nyomtam egy másikat, mondván az sokkal csinosabb. Eléggé döbbent fejet vágott, de végülis megköszönte és eltette.

Remélem végre lesz egy sikeres randija. Legyen boldog, önmagáért is, és... hátha akkor nekem is nyugalmam lesz.

Igaz, én azt szeretném, hogy mindenki boldog legyen, aki ártott nekem valaha az is, eléggé perverz vagyok, hát ez van.

Kényelmetlen ruha a toplistás helyezés. Itt valamit nagyon elszúrtak, én háttérénekes vagyok.

Önzetlenül szeretni azt jelenti, hogy úgy szeretek, ahogy az a másiknak jó. Mert csak az számít, hogy Ő boldog legyen... van úgy, hogy el kell engedni... mert szeretem...

Messze van az a város...

"szívből szeretni annyi, érte mindent feladni..."

Kissé szomorúnak tűnhetek, pedig nem... végtelen örömet és boldogságot okoz, hogy képes vagyok így érezni... így szeretni...

szabadnak lenni...

Szeret... nem akar menni, nem akar itthagyni... legszivesebben vinne magával... még a jövő titka, hogy mi lesz... legyen úgy, ahogy lennie kell, ahogy meg van írva, el van rendelve... én csak azt szeretném, Ő boldog legyen...

Most ért véget az M1-en a Linda nevű sorozat egyik epizódja. Kövezzetek meg, köpködjetek, de én imádom!

Amúgy esti talinak most lőttek, mert macskusz energiátlan, tehát ezerrel töltődik, alszik, alszik, iszik, iszik és iszik, és retfo filmeket néz a tévében, most éppen az Angyalbőrben kezdődik, amit szintén nagyon szeret (hogy én milyen szerelmes voltam néhány szereplőbe... és azóta vagyok szerelmetes Szomor Gyuri hangjába - is).

Ma még rosszabbul vagyok, ezt már tényleg haldoklásnak hívják... Pedig estére terveim vannak, valakivel, aki nagyon fontos és ráadásul a közelben lesz.... de így nem fog menni.... bafki

Ne várjatok, agonizálok....

__

(közben kiderült, hogy a vizesnyolcas társaságunkból mindenki kidőlt, de mindenki egyöntetűen állítja, hogy indulna újra, akár azonnal)

Jöttem ám a barátnőmtől, találkztam egy volt kolleganőmmel. Mondom neki, hajat vágattam a barátnőmnél. A neve hallatára a csaj elfintorodik és elkezdi szidni... (azt akit én imádok) aztán szóba került, hogy hol voltam két napig, meg hogy megbetegedtem, erre lesajnálóan közli, hogy meg is érdemlem, ilyen időben... (szerintem is megérdemlem, csak én másként értelmezem ezt a kifejezést).

Imádom a pozitív embereket, akik mindenkiben és mindenben csak a jót látják!